váltott
váltott melléknév -an
1. Olyan <személy, állat v. dolog>, akivel, amellyel vmi hasonlót felcseréltek, felváltottak. (népies, régies) Váltott gyermek: a) olyan gy., akit az újszülött helyébe csempésztek, v. akivel <babonás hiedelem szerint> a rossz szellemek az anya igazi gyermekét kicserélték; b) (tájszó) idétlen, csenevész, lesoványodott gy.; váltott lovakkal: a) (régies) az eddigi befogott v. hátas lovat pihenttel fölcserélve; b) (átvitt értelemben, tréfás) egymást láncszerűen követő, egymást váltó munkaerőkkel; c) (átvitt értelemben) gyors menetben. A korcs természetnek e váltott porontya … Király, uram király! hát ez a te képed? (Sárosy Gyula) Indiából egy királyfiat Magának apródúl elszöktet: Sohsem volt íly szép váltott gyermeke. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sok pénze volt, jutott váltott lovakra, szekerekre. (Mikszáth Kálmán) || a. Egymást felváltó, egymás helyére lépő, váltakozó. Váltott munkacsapatok; váltott műszakban; váltott őrség.
2. Olyan, amit két ember kölcsönösen adott, küldött, mondott egymásnak. Vkivel váltott bók, csók, levél, szó, üzenet. Csak a Petőfivel váltott leveleket láttam jónak kihagyások nélkül közölni. (Arany László)
3. (régies) Váltott pénz: érmékben v. nem nagy címletű bankjegyekben levő pénz; aprópénz. Gazduramnál nemigen marad meg a váltott pénz. (Vas Gereben)
4. (rendsz. hely- v. időhatározóval) Vásárolt, pénzen vett; megváltott, kiváltott. Előre váltott jegy. A Balatonhoz váltott jegyek egy hétig érvényesek. A pénztárnál váltott utalványra vásárolt. || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Vmely elismerésre méltó cselekedet, szolgálat árán> szerzett. Ha él, virágzik nemzeted, Az véren váltott érdemed. (Vörösmarty Mihály)
