váltókölcsön
váltókölcsön főnév (pénzügy, 1945 előtt)
1. A kölcsönzésnek az a módja, amelynek során a kölcsönző a kölcsönzött, hitelezett összeg biztosítékául hitelezőjének váltót ad.
2. Az ilyen módon kölcsönzött pénzösszeg. Tízszázalékos váltókölcsön; váltókölcsönt kap, kér, vesz fel. Felvettem a takarékpénztárból 10 1/2 percentes váltókölcsönt. (Jókai Mór)
