valótlan
valótlan melléknév -ul és főnév -t, -ok
Olyan (dolog), amely nem való (I. 1), amely nem felel meg a tényeknek; nem igaz, hamis, hazug. Valótlan állítás, hír, közlés, pletyka; valótlant → állít. Ez valótlan. Azt, aki valótlan adatokat közöl, pénzbírsággal büntetik. Megcáfolták a valótlan híresztelést. Tudva valótlant mond. Ha valót, valótlant ismerve, jót, rosszat elválasztani … tudva, … folyvást haladhatánk: … be lehetne zárni a teremtés ajtaját. (Vörösmarty Mihály) Az emberek nem pazarolnák a szókészletüket üres, valótlan fecsegésre … (Mikszáth Kálmán)
valótlanság.
