valósággal
valósággal határozószó
1. (kissé régies) (kiemelő hangsúllyal, gyak. kettős kiemelést tartalmazó mondatban) A szó tulajdonképpeni értelmében; a tény(ek)nek, a valóságnak megfelelően; valóban, valójában; igazán, igazában. Nemcsak fenyegetőzött, hanem valósággal meg is tette, amit mondott. Ki volt mondva és azonnal valósággal gyakorlatba is véve a rangok, címek … eltörlése. (Vajda János) A mostani huszármente valósággal a régi kuruc mente. (Eötvös Károly) A föld terményeinek előállítását … a parasztok valósággal valami megszabott fizetésért, természetbeni legszűkebb eltartásért végzik. (Móricz Zsigmond)
2. (mellékhangsúlyos szóként, a főhangsúlyos szó előtt) A cselekvésnek, a történésnek a lényegét, jellegét nagymértékben megközelítve; csaknem, szinte, úgyszólván. Valósággal sóbálvánnyá meredt. A tömeg valósággal megostromolta a bejáratokat. Vizyt és Jancsit átkarolva betessékelte egy üres tanácskozó terembe, mert – mint mondotta – valósággal szöknie kell, hogy lélekzethez jusson. (Kosztolányi Dezső)
