vallásos
vallásos melléknév -an, -abb
1. Vmely vallás(felekezet) tanításait valló és azok szerint élő <személy>. Vallásos asszony, ember; bigottan vallásos. Aeschylus mélyen vallásos, de nem az ősi vallás értelmében. (Péterfy Jenő) Mióta öngyilkos lettem, vallásos vagyok, asszonyom. (Krúdy Gyula)
2. Ilyen személyre jellemző <lelki jelenség, magatartás>. Vallásos élmény, érzés, érzület, hit; vallásos öncsonkítás ←. Bourget, mint jó körökben forgó ember, igen értelmesen kacérkodik a vallásos eszmékkel. (Ambrus Zoltán)
3. Vallással kapcsolatos, ennek céljait szolgáló. Vallásos nevelés, szertartás. Gyermekkoromban nem neveltek vallásosan. (Kaffka Margit) || a. Vmely vallás(felekezet) tanításából, ill. ennek követéséből fakadó <megnyilatkozás>. Vallásos cselekedet, élet, költészet, magatartás, művészet. A kálvinista puritánizmus kiirtotta a népi vallásos játékokat. (Móricz Zsigmond)
vallásosság.
