választó
választó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki v. ami választ (I). Az almát választó gyermek; elnököt választó gyűlés; feleséget választó fiatalember.
2. Olyan, ami vmire választ (II), elválaszt, elkülönít vmit. A szobát két részre választó fal. || a. (nyelvtudomány) Választó mondatok: olyan mellérendelt mondatok, amelyekben a tagmondatok különböző v. ellentétes tartalmai közül csak az egyik érvényes, ill. választható (pl. „vagy esik, vagy süt a nap”; „a fiad ment tehozzád, vagy te mentél őhozzá?”; „akár egy könyvet végy, akár újságot olvass (, de engem most ne zavarj)!”. || b. (nyelvtudomány) Választó kötőszó: az ilyen mondatok kapcsolására használt k. (pl. vagy, vagy… vagy, akár … akár).
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, akinek joga van szavazatával vkit vmely állásra, megbizatásra megválasztani; szavazó. A választók névjegyzéke, összeírása. Nem volt-e démon a szolgabíró, kit a jobbágy rettegett, s félisten, kit választói pénzért, jó szóért … bálványoztak? (Péterfy Jenő) A miniszter azért jött, hogy a választóival érintkezzék. (Petelei István)
2. (halászat) Nyílásokkal ellátott deszkavályú a kifogott halak osztályozására.
3. (ritka, régies) Választófejedelem. Frigyes Vilmos, a nagy választó. S miután Prágába, a hét választóval, Már a fejedelmek be valának gyűlve: Rendeli, a tanács nyomon [= nyomában] összeűlne. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. választóbeszéd; választódeszka; választóhegység; választóhelyiség; választópont; választótestület; 2. vízválasztó.
