válás
válás főnév -t, -ok, -a
1. A válik (II) igével kifejezett cselekvés, történés; az a tény, hogy vki (el)válik, búcsúzik, elszakad vkitől (, vmitől); elválás. Barátjaitól, családjától, hazájától, szülőföldjétől való válás; a válás keservei, pillanata; a szerelmesek válása. Bevonuló fiától nehezére esett a válás. Megható, szomorú volt a válásuk. Hajnalban keserves válásra üt az óra. (Kosztolányi Dezső)
2. Kül. a házasság törvényes felbontása, megszün(tet)ése. Válás ágytól és asztaltól. Beleegyezik a válásba. Hallani sem akar a válásról. A bíróság kimondja a válást. A válást a férj v. a feleség hibájából mondták ki. Minduntalan megsértődve asszonyi önérzetében, végre is a válásra gondol. (Ambrus Zoltán) Válás elő nem fordult a család történetében. (Móricz Zsigmond)
3. A válik (I. 1–3) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi vmivé v. vmilyenné válik; (át)változás, (át)alakulás, mássá levés. Állástalanná, beteggé, felnőtté, fölöslegessé, gyermekké, hontalanná, létszámfelettivé, szegénnyé válás; → nyíltabbá válás; → zártabbá válás; a bornak ecetté válása; vmely régi hagyománynak, szokásnak törvénnyé válása; vkinek halálra válása.
válási.
