valaha
valaha határozószó, határozatlan és általános (választékos)
I. határozatlan
1. <A távoli meghatározatlan múltban:> egykor, nagyon régen. Valaha voltak masztodonok, mamutok, csodaszörnyek. (Ambrus Zoltán) Elöntötte az egész magyar Alföldet egy kétségbeesett tengerár, amelyből már csak éppen kiemelkednek a régi állapotok emlékdombjai. A kunhalmok, amelyeket süveggel hordtak valaha … (Móricz Zsigmond) || a. A beszélő v. a szóban forgó személy jóval korábbi életében, ill. a tárgy korábbi állapotában, ill. korában, nagyon régen. Valaha én is gyakran találkoztam vele. Ő is volt fiatal valaha. Csípejéről görbe kardja lóg, szertelen … Rezes volt valaha, most is látszik rajta, Csakhogy a réz most már zöldet játszik rajta. (Arany János) És én valaha szellemesnek, érdekesnek, eredetinek láttam ezt az embert! (Kaffka Margit) || b. Valaha régen: nagyon régen. Valahol messze, Valaha régen, Megástak egy sírt Temető-szélen. (Kiss József)
2. <A múltra való célzással a jelenben:> végre-valahára. Brávó, kedves komámasszony! Ideje valaha ki is mozdulni hazulról. (Móricz Zsigmond)
3. A jövőnek vmely meghatározatlan pontjában v. szakaszában; valamikor (I. 2), egykor (2), majd. Ha valaha viszontlátom. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, Így hát kedves kisangyalom enyém leszel valaha. (népköltés) Valaha tán ő is hozzám édesedik … (Arany János) Hátha mégis, újra itten Így ahogy most, valaha … Az örök idő-keréken Visszafordul a „soha”? (Vajda János) Hogyan tudom valaha kiérdemelni bocsánatodat azért a gyalázatos emlékért. (Babits Mihály)
4. <Jelen idejű igealakkal, eldöntendő kérdésben, a múltra, a jelenre és a jövőre egyaránt értve.> Teszel valaha kedvemre, mongyad? Teszel? (Móricz Zsigmond)
II. általános (kiemelt hangsúlyú szóként) <Rendsz. a múltra, ritkábban a jövőre korlátozott általánosítás kifejezésére.>
1. (múlt idejű igealakkal és gyak. is nyomósító szóval kapcs. kettős kiemelést tartalmazó mondatban, rendsz. mellékmondatban v. kérdő mondatban) <A múltban, eddig> akármikor. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. Láttál már valaha is ilyet? Oh – barátom … | Megbocsáss, ha jártam valaha ellened. (Arany János) Soha nem fordult elő, hogy valaha is zúgolódott volna [édesanyám a sok gyerek miatt]. (Móricz Zsigmond)
2. (főhangsúlyos szóként; középfokkal kapcs. hasonlításban, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó tulajdonság, állapot, mennyiség, körülmény foka minden eddigit felülmúl) -bb(an, -en), mint valaha: -bb(an, -en), mint eddig akármikor, bármikor (volt). Szebb, mint valaha. Egészségesebb, mint valaha. Több könyvtárlátogatónk volt, mint valaha. Ma gyakrabban születnek csúcseredmények, mint valaha. Ebben a pillanatban, mikor szórakozottabb volt, mint valaha, úgy tűnt föl neki, mintha szörnyet villámlott volna. (Móricz Zsigmond)
3. <Jelen idejű igealakkal, jövő vonatkozású feltevésben:> ha valaha: ha bármikor a jövőben. Allah verjen meg engem, ha valaha fegyvert fogok még a kezembe! (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. kocsis.
valahai.
