vala
vala igealak, segédigeként is (régies)
I. <A van ige elbeszélő múltbeli alakja, egyes szám 3. személyben; ma a volt igét használjuk helyette; többi alakja: valék, valál, valánk, valátok, valának.> Est vala, szép nyárest. (Arany János) Hogy ködből vagy és sohse valál, Sohse fájt így szegény apádnak, Kicsi fiam. (Ady Endre)
II. segédige (ragozhatatlan)
1. <Jelen idejű igealak után, múltban folyamatos cselekvés, történés kifejezésére.> Áll vala: tartósan állt. E helyet [= a bús kertet] elbódult szerető keresi ki magának, … Mert bujdokló rém jár vala lombjai közt. (Vörösmarty Mihály) Ül vala királyné nappali termében. (Arany János) Az igaz, hogy Loncsosnak hívták, amely név esőben elázott, vízzé válott szőlőkre, szüretekre emlékezteti vala a legtöbb borivót. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) <Múltban befejezett cselekvés, történés kifejezésére.> Olykor egy-egy sóhaj könnyít vala keblén. (Arany János) Kíváncsi volt az asszonyok gondolataira, még ha a legegyszerűbb sorsból is származnak vala. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) <Múlt idejű igealak után, a múltban folyamatos cselekvés, történés kifejezésében.> [Álmomban] Játszottunk vala ferblit ketten, nagyba. (Arany János) || a. (elavult) <Vmely múltbeli cselekvést, történést megelőző cselekvés, történés kifejezésében.> Rígi [= régi] szerelmemnek nagy tüze Hamuá [= hamuvá] vált vala szinte, De meg felgerjede. (Balassi Bálint)
3. (tájszó) <Feltételes mellékmondatban v. ilyen mellékmondattal megszorított főmondatban; jelen idejű igealak után, a feltételes mód múlt idejének értékével:> -t volna. Ha basa kardja meg nem fordul vala, | Az lett volna Zrinyinek végső órája. (Zrínyi Miklós) Ha a „Kassai társaság” fel nem bomlik; ha Kazinczy Szabó működésére azután is befoly, a költői nyelv újjáteremtésére többet tehet vala. (Arany János) Bizonyára felemelkedett volna a három szőrszál az orra nyergén, ha azt a múlt héten nem nyírja le vala. (Krúdy Gyula) || a. (elavult) <Múlt igealak után, hasonló helyzetben:> volna. Boldog csalódás, ha szétröppennie nem kellett vala. (Kölcsey Ferenc)
4. <Jövő idejű igealak után, vmely múltbeli eseményt követő múltbeli esemény kifejezésében, a feltételes mód múlt idejéhez hasonló értékkel:> utána …-t volna. Ez szintoly káros leend vala ránk nézve, mint ellenkezője. (Kemény Zsigmond) Nem tudom én, mint lesz vala Lepkefi dolga, | Hogyha a hű tigris, felölelve, ki nem teszi a nyilt | Ablakon. (Arany János)
5. (tájszó) <Jelen idejű igealak után, szándékolt cselekvés kifejezésére.> Teszem vala: tenni akartam; azon voltam, hogy megteszem.
