vakbuzgó
vakbuzgó melléknév -an v. -n, -bb (rosszalló)
Vmely (rendsz. vallási) irányhoz elfogultan, kritikátlanul ragaszkodó s a más meggyőződésűekkel szemben türelmetlen <egyén v. tömeg>. Vakbuzgó hívő. Zrínyi nem volt türelmetlen, vakbuzgó. (Arany János) Erényes és vakbuzgó volt a tábornokné. Egy lutheránából konvertált pápista úrnő! (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás v. cselekvés>. Vakbuzgó hit. Meg kell tébolyodnia, ha ezt végig nézte! Negyven férfi vakbuzgó öngyilkosságát! (Jókai Mór) Ez idegen származású egyén … vakbuzgó hősiességet … fejt ki hazám ügye mellett. (Vajda János)
vakbuzgóság.
