vajon
vajon mondatszó és határozószó, (kissé régies) vajjon, (elavult) valjon, vallyon
I. mondatszó (kissé választékos) <Érzelmileg színezett, főleg kételkedő, aggódó, bizonytalankodó, gúnyos, megvető kérdésként, ill. visszakérdezésként, gyak. a közlés megerősítését várva:> kérdés, hogy úgy van-e; csakugyan úgy lenne? [Ezzel elkészülünk egy hét alatt.] Vajon? [Ugye nem tesz többet ilyet ez a gyerek?] Vajon? Jól eltalálta előbb, hogy a fejemmel játszom, csakhogy játszom az ön fejével is. Vajon? – szólt a báró gúnyos, megvető hangon. (Mikszáth Kálmán)
II. határozószó (kérdőszó) <A mondat szerkezetébe való beleilleszkedés többféle fokán.>
1. <Eldöntendő kérdésben, -e kérdőszóval v. a nélkül; a kételkedés, töprengés, tépelődés, bizonytalanság érzékeltetésére, ill. kiemelésére; kb. a. m.:> kérdés, hogy …-e; kérdéses, egyáltalán … -e; ugyan … -e? Vajon eljön? Vajon eljön-e? A csillag messze van És fenn, igen fenn! – s színe ezüst-e vajjon? (Vörösmarty Mihály) Ha teszem valami bányász, egy aranyeret munkálván, … nagy követ találna útjában … valjon nem volna-e nagy bohó, ha … ott vesztené erejét s idejét el …? (Széchenyi István) Vajjon fölébred valahára | A szolganépek Bábele? (Ady Endre) –11 (rendsz. tárgyi, alanyi, célhatározói, jelzői mellékmondatban; a mellékmondat elején, ill. a kötőszó után; rendsz. -e kérdőszóval kapcs. ritk. -e kérdőszó nélkül) Nem tudom, (hogy) vajon él-e még szegény. Kérdezte, hogy vajon sokan leszünk. Ümmögve kérdezé magától, ha valjon teljesen sikeresen járt-e el ez ügyben? (Abonyi Lajos) Bekukkant … a komorna, ha vajjon nem szundikál-e a méltóságos kisasszony? (Mikszáth Kálmán) Felszólította az előfizető hölgyközönséget, hogy vitassa meg azt a … kérdést vajjon helyénvaló-e, hogy az asszonyok mindent megtudjanak férjük ifjúkori viselt dolgairól? (Ambrus Zoltán)
2. <Kiegészítendő kérdésben bizonytalanság, töprengés, találgatás érzékeltetésére, ill. kiemelésére:> ki tudja, …?; ugyan. Vajon mi lesz ebből? Vajon ki járt itt? Vajon hová lett a ceruzám? Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok? (Petőfi Sándor) Nem megvetendő szerencse lesz, ha odaadják [a lányt]. – Ha odaadják-e? S vajon miért ne adnák oda? (Jókai Mór) Az ám, vajon mi lett aztán belőle? (Mikszáth Kálmán) –21 (főleg tárgyi, ritkábban alanyi, célhatározói v. jelzői mellékmondatban, a mellékmondat elején, ill. a kötőszó után, ritk. a mellékmondat belsejében) Nem tudom, (hogy) vajon hol lehet az a gyerek. Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt? (Petőfi Sándor) Juliska azon tűnődött, hogy: vajjon hogyan juthatott [e nő] ennyire? (Ambrus Zoltán)
