vájó
vájó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami váj vmit v. vmiben, vmibe. A teknőt vájó cigányok; a földet vájó kotrógép; a fogát vájó gyermek; a húsába vájó fájdalom. || a. Olyan <eszköz>, amellyel vájnak. Vájó eszköz.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Vájó személy. A földet vájók abbahagyták a munkát.
2. Általában szerszám, eszköz, amellyel vájnak. A kegyelmes főispán … izgalmában az egész felolvasás alatt azzal volt elfoglalva, hogy hattyútollszárból vágott vájóval a fülét kitisztítsa. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. vájófúró; vájómunka; vájóvéső; 2. fogvájó; teknővájó.
