vagy
vagy kötőszó és határozószó, (tájszó) vaj
I. kötőszó
I. (rendsz. hangsúlytalan szóként) <Egyszerű használatban.>
A. <Mondatrészek, szavak kötőszavaként, két v. több fogalom, ill. dolog közti választás lehetőségének jelölésére; kettőnél több tagból álló szembeállításban az utolsó tag előtt; a második tag kötőszavát gyak. pedig szóval nyomósítjuk.>
1. <Ellentétes értelmű v. egymást tagadó két fogalom közötti választás lehetőségének kifejezésére.> Jöhetsz vele együtt vagy nélküle. Most jobbra vagy balra menjünk? Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! (Vörösmarty Mihály) Semerre egy elhibázott, meggondolatlan cselekedet, amely jobbra vagy balra billentené a mérleget. (Krúdy Gyula) || a. <Ellentétes értelmű mondatrészek, rendsz. állítmányok közt, a választás lehetőségének v. szükségességének kifejezésére.> Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok. (Petőfi Sándor)
2. <Egymáshoz közel álló, hasonló, egy kategóriába tartozó szembeállított fogalmak közül való választás kifejezésére.> Mit iszol? kávét vagy (pedig) teát? Le akartam csak kenyerezni A nótáros urat, hogy … hogy … hogy majd beszerezzen Bakternek vagy kondásnak falujába. (Petőfi Sándor) Ahol a lovad megbotlik vagy visszahökken a hídon, ott bizonyosan valami baj van … (Mikszáth Kálmán) Nem addig, vén lator, míg színt nem vallasz …, hogy Tinka volt-e, vagy Málcsi? (Mikszáth Kálmán) Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre) || a. <A számsorban egymást követő számok neve közt, annak kifejezésére, hogy a számszerű meghatározás megközelítő értékű, nem egészen pontos.> Három vagy négy napig maradok ott. Innen az ötödik vagy hatodik házban lakik. Kétszer vagy háromszor találkoztam vele. || b. <Egymás után következő időtartamokat jelölő szavak között a szóban forgó idő kissé bizonytalan, pontosan meg nem határozott voltának kifejezésére.> Ma vagy holnap: (átvitt értelemben is) nemsokára, maholnap; holnap vagy holnapután elutazom; (népies) esztendőre vagy kettőre: egy-két év múlva. Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge, … | Egy perc jöhet, s az épület ledől, S rosz gazda, aki mindig ujra épit, S ma vagy holnap de végre tönkre jut. (Petőfi Sándor)
3. <Egymástól távoli, szembeállított, de nem ellentétes fogalmak közötti választás v. kapcsolat kifejezésére, szabad választás, véletlenen alapuló váltakozás szerint:> egyik alkalommal …, máskor …; egyszer … máskor … Szabad idejében olvas vagy (pedig) zenél. Egy kő alól víz szivárgott ki, mely … eltűnt a földrepedésekben vagy egy bokor alatt. (Mikszáth Kálmán) || a. <Tagadásban, a fogalmak szembeállításának tetszőlegességére utalva:> sem …, sem … Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabaditó vagy keserű ének. (Ady Endre)
4. <Megengedő mondatban, annak jelölésére; hogy az előzményként v. feltételként közölt ellentétes állítások, lehetőségek közül bármelyik érvényes, az eredmény, a következmény, a következtetés ugyanaz:> akár …, akár …; ha … (is), ha … (is), (mindenképpen) … Hozod vagy nem hozod a fiadat, mi szívesen látunk. Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály)
5. <Annak jelölésére, hogy az előzményként v. feltételként szembeállított, távoli v. közelebbi, de nem ellentétes gondolati tartalom közül bármelyiket fogadjuk el, a következmény, a következtetés, a vele kapcsolatos magatartás ugyanaz:> akár …, akár … Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad. (Petőfi Sándor) Élj Párisban vagy Szatymazon, – | mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila)
6. <Kérdő névmás v. kérdő határozószó előtt, annak kifejezésére, hogy a megelőző fogalom jelölése bizonytalan; hogy a személyt, a tárgyat, a fogalmat nem tudjuk v. nem akarjuk pontosan, szabatosan megnevezni, de az említetthez hasonlónak, vele egy fogalmi körbe tartozónak gondoljuk.> A szomszéd vagy ki járt itt. [A levelek] Kályhába, vagy hová repültenek. (Arany János) Egy szóval se mondta, sír lesz-e hát, vagy mi? (Arany János)
7. (rendsz. két állítmány közt) <Azonos v. rokon értelmű szók, kifejezések közt:> más szóval, más néven, más kifejezéssel, másként. Az a bútor (ott) fiókos szekrény vagy sublót. Ez opera vagy dalmű. || a. Vagy (inkább), ill. vagy (mondjuk): <ugyanarra a jelenségre alkalmazott közeli, rokon értelmű szavak kapcsolására; annak kifejezésére, hogy a beszélő a két szón ugyanazt érti, nem tesz köztük lényeges különbséget.> Gyáva vagy (inkább) óvatos. || b. <Az előbb kimondott szó helyesbítésének bevezetésére:> azaz (2). Ő az írnok vagy (inkább) titkár.
8. Ide vagy oda: (állítmányként) a) <annak kifejezésére, hogy a főnévvel jelölt dolgot a beszélő, ill. a szóban forgó személy nem tartja lényegesnek, nem veszi figyelembe, nem törődik vele.> Példázat ide vagy oda: a „miként” határozza meg a szellemi bajvívás érdekességét. (Ambrus Zoltán); b) (tőszámnévi jelzős főnévvel kapcs.) <Annak kifejezésére, hogy nem lényeges, a szóban forgó mennyiség alatta marad-e vminek, vmely számnak v. meghaladja.> Az előfizetési pénz, … a szellemi kiállítás költsége számba sem jön; egypár százezer forint ide vagy oda. (Jókai Mór)
B. <Mondatok, tagmondatok kötőszavaként.>
1. <Ellentétes értelmű mondattartalmak közötti választás lehetőségének kifejezésére>. Ő jön-e hozzád, vagy te mégy őhozzá? –11 <Állítás és tagadás közti választás lehetőségének kifejezésére.> Kormányzás csak olyan van, amely sikerül vagy nem sikerül. (Mikszáth Kálmán) Mindegy most már, Hogy nem kellek, vagy kellek-e. (Ady Endre)
2. Egymáshoz közel álló, hasonló mondattartalmak közötti választás tetszőlegességének kifejezésére. Írj neki levelet, vagy táviratozz! || a. <Találgató kérdésben, a második v. több után következő utolsó kérdés bevezető szavaként.> És vajon minek Merítette meg Azt a vedret [a mi emberünk]? | Tán a kertet Kéne meglocsolnia? | Vagy ihatnék? … nem biz’ a. (Petőfi Sándor)
3. <Egymástól távol álló, nem ellentétes mondattartalmak közötti választás lehetőségének kifejezésére.> Majd elküldöm az öcsémet, vagy (pedig) elmegyek magam. Végezd a dolgodat, ha van, vagy aludj, ha tudsz aludni. (Mikszáth Kálmán)
4. <Felszólító (értelmű) mondat után következő, rendsz. fenyegető értelmű mondat bevezetésére:> mert ellenkező esetben; mert (más)különben. Fogadj szót azonnal, vagy megverlek. Levesd a csizmát, vagy üstöködnél fogva doblak le a földre. (Vas Gereben) Hallgass, vagy fődhö váglak. (Móricz Zsigmond)
5. Most vagy soha!: <azonnali cselekvésre való felszólításként:> itt a legkedvezőbb alkalom a cselekvésre, most kell cselekedni. Talpra magyar, hí a haza! | Itt az idő, most vagy soha! (Petőfi Sándor) Nem, nem kezdhet ő szót azzal a leánnyal … Aztán egyszerre mintha valaki felrázná: – Most vagy soha! Ki tudja: mikor találom megint így egymagában. (Gárdonyi Géza)
6. <Közlő v. kérdő mondatot toldásszerűem követő találgatásban, érzelmi állásfoglalásban kérdő névmás v. kérdő határozószó előtt; gyakran olyankor, ha a megelőző mondat tartalma bizonytalan.> Én csak tudom, vagy mi! Hiszen akkor te nem vagy feminista! – De az volnék, vagy mi. (Ambrus Zoltán) Beteg? – … – Hideg leli vagy mi … (Gárdonyi Géza) –61 (bizalmas) <A mi után, hangulatkeltő kifejezéssel.> Tán csak nem vagy beteg, vagy mi a fene (mi a szösz)?
7. <Megelőző állítás, kérdés v. felszólítás után, kérdés bevezetésére, annak kifejezésére, hogy a beszélő előbbi megnyilatkozására helyeslést vár; a kötőszó után néha hát, talán, talán bizony, esetleg hasonló értelmű szó, kifejezésre.> Bizony, elég hanyagul dolgozik; vagy tévedek? Holnap indulunk? Vagy mást határoztatok? Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Kell-e igazolnom … Hogy a magyar népet mily igen szerettem? Vagy hát nem szeretet volt, hanem gyűlölség, Hogy simítni kezdtem a nemzet erkölcsét? (Arany János)
8. <Az előbbi állítás visszavonásának, ill. helyesbítésének bevezetésére:> úgy akartam mondani, hogy …; inkább úgy mondhatnám, hogy …; vagyis hogy …; pontosabban szólva. Tíz órakor indultunk; vagy nem is tízkor, már fél tizenegy is lehetett. –81 (népies) <Hasonló szerepben, a hogy kötőszóval állandósult szókapcsolatot alkotva.> Alig van gyermek, vagy hogy éppen nincs is. (Vas Gereben) Persze, délután van már az idő, vagy hogy az este is itt volna. (Vas Gereben) Megunta az életét [az öngyilkos]? – dünnyögte Szücspál, – hiszen nem is élt. – Vagy hogy nagyon is élt, – feleltem. (Gárdonyi Géza) || a. Vagy nem, (ritka) vagy ne: <az előző állítás, felszólítás visszavonásaként, rendsz. azt érzékeltetve, hogy némi meggondolás előzte meg a visszavonást:> de nem; de mégsem; de mégse. Takarodj a szemem elől, …, aztán jelentkezz nálam. Vagy nem. Ne menj. Itt maradsz. (Kosztolányi Dezső) || b. <Vmely közlés, megállapítás helyesbítését előkészítő rövid mondat bevezetésére.> Különös megérzései, vagy hogy is mondjam? … meglátásai vannak… Mentem – mendegéltem – vagy mit is beszélek? Gyors fakóm vitt hátán, mint igaz hogy élek. (Garay János) –b1 (népies) Vagy mit mondok: akarom mondani; helyesebben (szólva). Vajkom! kiált az atyja. Vagy mit mondok? Hisz már megkereszteltelek. Salamonom! (Jókai Mór) Oly hosszú verset monda a Phythia, vagy mit mondok, Fulvia, melytől Péter úr … semmivé téve érzé magát. (Jókai Mór) || c. Vagy hogy: <találgatásban, olyan kérdés bevezetésére, amely bizonyos szempontból az előbbi(ek)nél valószínűbb, esetleg kevésbé kívánatos feltevést tartalmaz.> Talán már mög is felejtköztél rólunk? Vagy hogy beteg volnál? (Gárdonyi Géza) Érzett a nyájasságán [a doktornak], hogy csak afféle, ahogy a betegeivel udvariaskodik. Vagy hogy az összenőtt szemöldök nem fejezhet ki nagyobb nyájasságot? (Gárdonyi Géza)
9. Vagy úgy?, vagy úgy!: <az előzményekből várható következménnyel ellentétes helyzet felismerésének v. az igazság, a valóság (hirtelen) megértésének kifejezésére:> erről van tehát szó?, így áll a dolog?, már értem. Nem megyek el hozzá, mert megsértett. – Vagy úgy! akkor magam megyek. Ki az? mi az? vagy úgy. (Arany János) A púposnak torkán akadt a szó. Megértette, hogy ami történt, jóvátehetetlen. Vagy úgy, a borbély már a pénzt is elvitte magával?! (Ambrus Zoltán) Feleségül veszem e leányt. – Vagy úgy?! … álmélkodott Dom Sancho. (Ambrus Zoltán)
10. (hangsúlyosan is) (népies) Vagy igen: <párbeszédben, tagadó alakú közlésre v. ilyen eldöntendő kérdésre adott feleletként, erős meggyőződést kifejező állításként:> de igenis (hogy) …; de igen. Nem tetszik ez kegyelmednek …? – Vagy igen … (Katona József) Nincsenek már csodák, János bácsi. – Vagy igen, – szólt ő meggyőződéssel. (Mikszáth Kálmán) A császártól nem hozunk semmit? – Vagy igen, – felelte sötéten Átilla. – Krizafiosznak a fejét követelem. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, népies) <Tagadó alakú eldöntendő kérdésre adott s az állítmányt megismétlő nyomatékos igenlő felelet bevezetésére:> de (bizony). Nem látta mostanában – – A kisasszonyt? vagy láttam. (Tolnai Lajos)
II. (hangsúlytalan szóként, esetleg gyengébb hangsúllyal) <Ismételt használatban; találgatásban, főleg találgató kérdések bevezetésére.>
A. <Kül. állítmányok v. tagmondat értékű, esetleg önálló mondat értékű mondatrészek között.> Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? … Vagy a szomszéd falu tornyát? … Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? (Petőfi Sándor) Mikor ők [= az orvosok] elhagyták [a két testvért], jött az édes álom, Aki legjobb orvos ezen a világon. | Aki legjobb orvos, aki legjobb dajka, Vagy tán puha bölcső, vagy himbáló sajka, Vagy folyam az élet s halál közti mesgyén … (Arany János)
B. <Mondatok, tagmondatok kötőszavaként.> Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott | Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? Vagy mi az ördög lelt? … (Petőfi Sándor)
C. <Szavakat, ill. mondatrészeket kötő vagy és mondatokat kötő vagy használata ugyanabban a mondatban, ill. mondat-kapcsolatban; találgató kérdésben.> Tűz van-e vagy árvíz, vagy víják a várat? (Arany János)
III. (hangsúlyos v. mellékhangsúlyos helyzetben) <Páros kötőszóként v. többször ismételve, az egyszerű vagy jelentésében, a szembeállítást vmivel erősebben kiemelve, de az említetteken kívül egyéb lehetőséget sem kirekesztve.>
A. Mondatrészek kötőszavaként; főleg állítmányok közti választás lehetőségének kifejezésére.
1. <Egymással szorosabb kapcsolatban levő, de nem ellentétes fogalmak, lehetőségek közti választás kifejezésére.> Valamelyikünknek el kell mennie: vagy nekem, vagy neked (, vagy neki). Szabad idejében vagy olvas, vagy hegedül, vagy sétál. Soha még egészséges ember nem követett el a reggeli órákban … öngyilkosságot, hanem vagy este, vagy éjjel, vagy álmatlan éjszaka után a kora reggeli órákban. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) <Egymástól viszonylag távoli, lazábban szembeállított lehetőségek kifejezésére.> Legközelebb vagy rádiót, vagy porszívót, vagy motorkerékpárt veszek.
B. <Tagmondatok, mondatok tartalma közti választás lehetőségének kifejezésére; ráértéssel, hiányos mondatokban v. tagmondatként is felfogható állítmányok kötőszavaként.>
1. <Szorosabb kapcsolatban levő, ellentétszerűen szembeállított lehetőségek, követelmények közti tetszőleges választás kifejezésére.> Vagy csináld meg magad, vagy csináltasd meg mással (, vagy ne is törődj vele).
2. <Lazább kapcsolatban levő lehetőségek közti választás kifejezésére.> Még nem tudom, hogy este mit csinálok: vagy színházba megyek, vagy meglátogatom a barátomat (,vagy otthon végignézem a televízió műsorát).
IV. (rendsz. erősebb, ritk. gyengébb hangsúllyal) <Páros használatban annak kiemelésére, hogy harmadik lehetőség nincs.>
A. <Mondatrészek, szavak kötőszavaként.>
1. <Ellentétes értelmű két fogalom közötti választás lehetőségének kifejezésére.> Mozdulj már, vagy előre, vagy hátra! Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad, Soha középszerben tespedve nem állhat. (Arany János)
2. <Egymáshoz közel álló dolgok közti kizáró választás kifejezésére.> Ahol a lovad megbotlik vagy visszahökken a hídon, ott bizonyosan valami baj van vagy a korlátfán, vagy a híddongákon, meg kell csináltatni. (Mikszáth Kálmán)
3. <Egymástól távol álló dolgok, személyek közti kizáró választás kifejezésére.> Vagy a pénzt, vagy a leányt, így volt az alku. (Mikszáth Kálmán)
B. <Tagmondatok, mondatok tartalma közti választás lehetőségének kifejezésére.>
1. <Az előzményként v. feltételként közölt ellentétes értelmű két állítás v. állítás és tagadás közül bármelyik érvényes, az eredmény, a következmény, a következtetés ugyanaz:> akár …, akár … Már nem szabadulhatok. Velök kell cimborálni, vagy akarok, vagy nem. (Vörösmarty Mihály) Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. (Ady Endre) No, – mondta magában [Turi Dani], – vagy voltál valaha valaki, vagy se, ma nyalka legénynek húzd ki magad. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) <Egymáshoz közel álló, egymáshoz hasonló két szembeállított mondattartalom közötti kizáró választás lehetőségének kifejezésére.> Vagy rákban halt meg, vagy valamilyen más daganata volt. [Szomszéd bácsit] Megugratni vagy anyánkat Hívom át, Vagy leöntöm dézsa vízzel A nyakát! (Petőfi Sándor)
3. <Egymástól távol álló, nem ellentétes két mondattartalom közötti kizáró választás tetszőlegességének kifejezésére.> Ezen a pénzen vagy ruhát veszek, vagy elutazom vidékre. Vagy veszed a pénzt egy-kettőre, vagy itt a szemed láttára elégetem. (Mikszáth Kálmán) Vagy fizess rögtön, vagy pedig viszem a zálog eredetijét. (Mikszáth Kálmán) Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady Endre)
II. határozószó (hangsúlytalan szóként; az utána következő hangsúlyos szóval v. szókapcsolattal szorosabb egységben) (népies v. bizalmas)
1. (főleg kerek szám, mértéknév előtt) Nem egészen pontosan; megközelítőleg; körülbelül, mintegy. Voltak vagy huszan a szobában. Eltart vagy egy hétig. A csárdától vagy száz lépésnyire … Áll egy régi kőszent. (Petőfi Sándor) Déltájban visszaérkezett Dobó. Csak vagy harminc zsoldost hozott magával, de a falubeliek ujjongva fogadták. (Gárdonyi Géza) Rubek főhadnagy ordítva ugrott vagy hármat. (Ady Endre) A falu gazdái … megvettek vagy száz hold legelőt. (Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. túlzó) <Olyan tőszámnév. esetleg törtszámnév előtt, amely a maga nemében soknak tartott dolgot a megközelítő érték alsó határának megadásával határozza meg:> legkevesebb, legalább. Szájának is kéne lenni vagy ötvennek, Hogy felelni győzzön, aki kérd, mindennek. (Arany János) [Cyrano] Vagy ötvenféle gúnyolódást rögtönöz a tulajdon orráról. (Ambrus Zoltán) Falnak esve röhögtek vagy negyedóráig, hogy majd megszakadtak. (Nagy Lajos)
3. <Főleg az egy, ritkábban a két, kettő számnév v. az egyszer szó előtt:> (ha több)et, -re, -ször stb. nem is,) legalább … Adj neki hirtelen vagy egy jószót. (Katona József) Beh szeretett volna ezek közül Csóri Legalább vagy kettőt az ingujjba lopni. (Arany János) Danoltál már nekem eleget, danolj vagy egyet, másnak is. (Jókai Mór) Hajoljon le hozzám kisség [ángyika], hadd adjak az arcára vagy egy fél csókot. (Jókai Mór) Margit persze kalapot is vett vagy kettőt. (Gárdonyi Géza) Te olyan igen-igen szép vagy, nem is hiszem én, hogy valaki meg ne kívánt vón má vagy eccer. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) <Megosztottságot jelentő kifejezésben:> Vagy egy: <egyik helyen (esetben) is> egy, ill. egy vagy két, <másik helyen (esetben) is> egy, ill. egy vagy két. Ha ottan-ottan vagy egy hibás láb fordul elő, az … nem a világ. (Arany János)
III. (mondatszó-ként)
1. (mindkét tagot hangsúlyozva) Vagy, vagy!, vagy-vagy!: a két lehetőség közül, ill. a kétféle követelmény, követelés közül egyiket választani kell; egyik irányban dönteni kell, nem lehet a dolgot megkerülni. Határozz: vagy, vagy? (Tolnai Lajos) Vagy urak akarnak lenni, de egészen urak, vagy cselédek akarnak lenni, de egészen cselédek. Vagy-vagy. (Kosztolányi Dezső) Kitekerem a nyakát [az igazgatónak], csak próbáljon mozogni. – Az mind semmi! – pattant fel a káplán, – vagy-vagy! Én még ma felkeresem; ha le nem mond a tervéről, felpofozom és kihívom párbajra. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) (egyszerű használatban) Vagy … v. (páros használatban) vagy …, vagy ..: (az utóbbi az elhallgatott második tagmondatot helyettesíti): <rendsz. fenyegetés kifejezésére.> (Vagy) azonnal visszavonod, amit mondtál vagy …!
