vágtat
vágtat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyatlan <Ló> vágtában fut. Vágtat a csikó.
2. tárgyatlan <Lovagló v. lovat hajtó személy> lovát vágtában hajtva halad. Elébe, utána vágtat; az ellenség közé vágtat; lélekszakadva, lóhalálában, teljes sebességgel vágtat; sebesen vágtatva; vágtatva érkezett. [A pusztán] a nyeritő szilaj csikó vágtat. (Tompa Mihály) Edwárd király, angol király Vágtat fakó lován. (Arany János) Nekiindultak vágtatni, mert ha meghal a parancsnok, akkor elveszti a fejét mindenki … (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben is) tárgyatlan <Szárazföldi jármű v. járművön utazó személy> nagy sebességgel halad, rohan. Kocsin vágtat az állomásra. Szóláshasonlat(ok): vágtat, mint a → szél; vágtat mint a → veszedelem. Nagyon sietős útja volt, …, külön fogattal vágtatott Jesiből Róma felé. (Jókai Mór) A vonat messze vágtat még a hóban. (Juhász Gyula) Messze, a Krisztina körúton teherautó vágtatott. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (bizalmas, túlzó) <Személy> teljes erejéből rohan. A vasútra vágtat. Hová vágtatsz? Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled. (Madách Imre) Én csak őrjöngtem és vágtattam, kifulladtam, … a kastély felé közeledtem, onnan … visszafordultam. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben is, ritka, költői) <Személy, ló, jármű, helyet, utat> nagy sebességgel bejár (2). Barna sár-szökőkút feccsen, gépkocsink fordulva reccsen … Mi már a mezőt vágtatjuk, a falut az estre hagyjuk. (Babits Mihály)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Patak, folyó> a megszokottnál sokkal nagyobb sebességgel folyik, rohan. Mint az őrült, ki letépte láncát, | Vágtatott a Tisza a rónán át. (Petőfi Sándor) A barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: átvágtat; bevágtat; belevágtat; elvágtat; elővágtat; előrevágtat; felvágtat; hátravágtat; hazavágtat; keresztülvágtat; kivágtat; körülvágtat; levágtat; mellévágtat; nekivágtat; odavágtat; végigvágtat; visszavágtat.
vágtatás; vágtató.
