vágó
vágó melléknév és főnév
I. melléknév
1. (rendsz. módhat-val) Olyan <szerszám>, amely (vhogyan) vág (5). Vágó szerszám; jól vágó kés; rosszul vágó olló; ferdén vágó fűrész.
2. (átvitt értelemben) Vhova v. vmihez illő, tartozó, vmit illető, vmire vonatkozó. Lelkiismeretbe vágó kérdés; szakmába vágó munka; ebbe az ügykörbe vágó rendelet. Nemcsak azért volt az fiatal irodalom, mert tagjai ifjú emberek voltak, hanem azért is, mert új, ifjú és merész volt egész irányzata …, kezdeményező, korszakba vágó. (Jókai Mór) Az öreg … megtapogatta a mesterségébe vágó ruhadarabokat. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka, régies) Az a személy, aki a vágást (1c) iparszerűen, hivatásszerűen végzi; mészáros. A vágó gyorsan dolgozott. A vágók pedig, hisz’ mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János)
2. (népies) Vágóhíd (1–2). A vágóra hajtják a marhákat. A tőtésen fogdosták össze őket, vitték katonának … mikor mán lönne belőlük valami haszon, akkó gyün a császár, oszt elviszi üket a vágóra. (Móricz Zsigmond)
3. (film, színház) <Filmszakmában> az a dolgozó, aki a részletekben történt felvételekből a film egészét összeállítja, a vágást (1e) végzi.
4. (műszaki nyelv) Vasrészek lefaragására v. vasalkatrészek szétvágására alkalmas lapos, ék alakúra élesített, nyeles szerszám. || a. (ipar) Vágógép. Kettőt-hármat a könyvei közül bekötött, azóta ott hevernek a szerszámai, satuja, a vágója, enyvfőző lábasa … egy halomban a pincében … (Nagy Lajos)
5. (tájszó) Rendsz. azonos fajtájú szőlővel betelepített, két mesgye v. út között elterülő földdarab. Két kis vágóból állott a szőlő. (Eötvös Károly)
6. (tájszó) Kerékvágás (1).
Szóösszetétel(ek): 1. vágóbárd; vágódíj; vágóeszköz; vágófegyver; vágóhely; vágókapa; vágókés; vágókészülék; vágóló; vágópisztoly; vágósebesség; vágótaliga; vágóvas; 2. csavarvágó; dohányvágó; egybevágó; életbevágó; favágó; hidegvágó; húsvágó; idevágó; kenyérvágó; lángvágó; lényegbevágó; menetvágó; nagyvágó; papírvágó; répavágó; szecskavágó; szivarvágó; tyúkszemvágó; üvegvágó.
