vadul
vadul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Fokozatosan, lassanként vaddá v. vadabbá (1–8) válik. A kert egyre jobban vadult. Hol más kemény szív sziklává vadúlt, Találok érző, részvevő kebelt. (Vörösmarty Mihály) [A kapitalista] állam arra építette alapjait, hogy a falu népe butuljon és vaduljon, hogy a szeszadó nőjjön. Mind a kettő kellett neki. A butulás is. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) <Személy> vad módon, vadul (5) viselkedik. Nem játszom vele, mert folyton vadul. Ne vadulj!
Igekötős igék: elvadul; megvadul; nekivadul.
vadulás; vaduló.
