vadság
vadság [vatság v. vaccság] főnév -ot, -a
Általában a vad melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, magatartás, állapot; vkinek, vminek ilyen volta.
1. (csak egyes számban) Vad (1–5, 7–8) állatra, emberre v. vmely megnyilvánulásukra, magatartásukra jellemző tulajdonság; durvaság, féktelenség, szilajság. A csikó, a gyermek, az oroszlán, az őrült vadsága; az erkölcsök, a harag, az indulat vadsága. Kitör belőle a vadság. Kegyetlen vadsággal végrehajtott gyilkosság. Baltom erős fia dúl, tör, ront, mint éjjeli farkas. Vér van fegyverein, vadság és méreg ijesztő, Lelkében. (Vörösmarty Mihály) Úgy tetszik, a vadból oda minden vadság. (Arany János)
2. (csak egyes számban) (történettudomány) Az ősközösségi társadalom kezdeti szakasza, amelyben az ember csak felhasználta a természet kész termékeit, de termelni még nem tudta őket. A vadság állapota, kora; a vadság alsó, középső, felső foka; a vadságból kiemelkedett ember.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Képtelen, lehetetlen, őrült állítás, cselekedet; vad (6) dolog. Ne beszélj, ne csinálj ilyen vadságokat! Te is azok közé a futóbolondok közé tartozol, kik ilyen vadságokat mernek állítani. (Justh Zsigmond)
