vadon
vadon főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja v. -a (választékos)
1. A megművelt területektől távol eső, gondozás nélkül, szabadon burjánzó, sűrű, elhagyott erdő. Sűrű vadon; a vadon mélye; Afrika vadonjaiban. És az év jár; sárga koszorúját Váltja, veszti a komor vadon. (Vörösmarty Mihály) Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan, | s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon. (Babits Mihály–Dante-fordítás) Halandó, hallod-e dalom, | vagy zúgod csak, mint a vadon? (József Attila)
2. Elhagyott, kietlen, zord vidék. A mérnökök … elmennek a laktalan [= lakatlan] vadont részekre … osztani. (Kossuth Lajos) Ott égő falvak, romba dőlt lakások … A vadonba elszórt, temetetlen testek … (Arany János)
3. (költői, ritka, átvitt értelemben is) Vminek a vadonja: vminek a legvadabb, legsűrűbb, legelhagyottabb része, helye. Az erdő vadonja. Te a setét erdők vadonjain Szeretsz álmodozni, ó melancholia! (Berzsenyi Dániel)
II. mellékmondat (költői, ritka) Zord, kietlen, elhagyott. Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett | S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr. (Kölcsey Ferenc) Büszkén verik körűlem a vadon Sziklák, hegyekké rakva, a ködöt. (Vörösmarty Mihály) Elevenek, | minden, mi kíntól megremeg, | égjen, hol laktok, kert, vadon táj. (József Attila) || a. (ritka) Nyers, vad (5). Csak alkalomra várt, hogy a hideg, gőgös asszony ellen … keblének egész vadon nyerseségével kitörjön. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): vadonédes; vadonszép; vadonúj.
vadonság.
