üres
üres [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <tárgy>, amelynek többé-kevésbé nyitott belső terében nincs semmi. Üres hordó, kancsó, korsó, pohár, tál, tányér, tartály, üveg; üres doboz, kosár, láda, szekrény; üres retikül, szatyor, tarisznya, táska, zacskó, zsák, zseb. Szóláshasonlat(ok): összeesik, mint az üres zsák ←. Az ólban az üres edényeken csörömpölve húzza végig orrát a disznó. (Kuncz Aladár) Körülöttem… Üres kancsók és összetört szívek. (Juhász Gyula) Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal! (József Attila) || a. Olyan, ami nem tartalmazza azt, amit tartalmazni szokott, v. amit tartalmaznia kellene, ill. hiányzik belőle vmi, ami a lényege. Üres dió, kalász, mogyoró; üres kamra; üres az erszénye v. a zsebe: nincs pénze v. csak nagyon kevés van; üres a hasa: éhes; üres a → ládafia; üres a → tarisznyája; (tájszó) üresen marad: <tehén, kanca üzekedés után> nem fogan, borjú, ill. csikó nélkül marad. Hogyha üres az embernek Zsebje: üres a has is. (Petőfi Sándor) Üres zseb, mint üres gyomor, vad álmokat okoz. (Babits Mihály) || b. Üres kézzel, (ritka) üres marokkal: a) ajándék, adomány v. pénz nélkül; anélkül, hogy vinne v. hozna vmit. Nem üres kézzel jött. Ne várja üres kézzel! Hiába küldjük fel … Bécsbe zsoldért könyörögni, mindig üres marékkal bocsátja alá. (Móricz Zsigmond); b) eredménytelenül, dolgavégezetlenül, a dolog elintézése nélkül. Üres kézzel távozott. Szégyenszemre üres kézzel küldenek haza. || c. (ritka) Üresen: üres kézzel. Üresen kellett visszaballagnia az asszonynak. (Vas Gereben) A jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket üresen. (Jókai Mór) || d. (sport) Üres kapu: olyan kapu (3), amelyet a kapus (I, 2) elhagyott. Az üres kapu mellé lő.
2. Olyan <anyag, tárgy>, amely(b)en nincs más, idegen anyag, ill. tárgy; merő, puszta. Üres falak ←; üres falaknak → beszél; üres levegő, papírlap. || a. Olyan <étel, ital>, amelyből v. amely mellől hiányzik vmely szokás szerint bele- v. hozzátartozó v. velejáró ízesítő, ill. hozzávaló anyag. Üres kalács, tészta; üres kenyér; üres kávé, tea. Az üres esti leves után az olcsó vörös borból elég volt fél litert inniok, s mindjárt berúgtak tőle. (Kuncz Aladár) || b. Olyan <tér, felület>, amelynek egy részét sem foglalja el semmi. Üres térség; üres vminek a belseje. A világ egy nagy üres tér, Minden árnyék és álom. (Kisfaludy Sándor) || c. (régies, költői nyelvben) Semmi egyéb, mint …; puszta, merő, csupa. [A szivárvány] üres kép, játszi súgár. (Arany János) Porrá lesz az erő, üres hang az érdem. (Jókai Mór)
3. Olyan <tárgy, eszköz, építmény, hely, mozgás>, amely nincs felhasználva, igénybe véve arra, amire való, v. amire szánták. Üres csekk, ház, hely; (hajózás) üres kötél: olyan vontatókötél, amely éppen most nem feszül, nem tart semmit; üres lakás, sor, szoba, telek; üresen áll vmely helyiség, ház; üresen hagy egy sort; üresjárás ←; üres járat, menet; üresen jár a gép v. vmely szállító eszköz; üresen → járatja a garatot; üresen marad a föld; üresen tesz meg vmely utat; (hajózás) üresre engedi a kötelet: a vontatókötelet meglazítja, hogy ne feszüljön. Üres most a halászkunyhó és a csőszház. (Petőfi Sándor) A harcban elesettek üres lovait vezették halálra ítélt keresztyén rabok. (Jókai Mór) || a. (túlzó) Olyan <terem, szórakozóhely>, amelyben v. ahol viszonylag igen kevesen vannak; nem eléggé telt. Üres ház előtt játszik, mondja el beszédét. Napjainkban sohasem üresek a mozik és a színházak.
4. (átvitt értelemben kissé bizalmas) Elfoglaltságtól mentes, szabad <idő>. Üres óráiban ←. Van egy üres délutánja. Nincs üres ideje. Naphosszanta alig van egy üres órája. Üres idejében sportol. Csak látogasson meg ezentúl is, mikor üres napom van. (Jókai Mór) Üres idejében harisnyát stoppol, ruhát foltoz. (Kosztolányi Dezső)
5. Betöltetlen <állás, hely>. Üres állás; vmely állást üresen hagy. Több hivatali állás üressé lett v. vált. Üresen állt a trón. Még van a kollégiumban egy üres hely.
6. (átvitt értelemben) Nemesebb törekvés, lelki tartalom nélkül való, léha, mihaszna <személy>. Üres ember. Üres fráter, nem érdemes szóba állni vele. Szélházyban … a fővonás … egy üres … nagy úrnak kevélysége. (Vörösmarty Mihály) Pár év alatt Budapest legbizarabb, leghiúbb és legüresebb úrfija lett. (Justh Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Üres fej: tartalmatlan, tudatlan, műveletlen ember. || b. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Üres kebel, üres szív: érzés, kedély híján való, érzéketlen lélek. Üres a szíve: a) semmiféle érzés nem tölti el, fásult; b) nincs, aki iránt szerelmet, szeretetet érezne. Mit is beszélek én | ezen megúnt fagyos személy üres | szivének? (Katona József) Nem mint az álmos gyermekség korán Üres kebellel andalgó leány … Nem úgy jön ő. (Vörösmarty Mihály) || c. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Üres lélek: tartalmatlan érzés, gondolat, eszme, felsőbbrendű törekvés nélkül való l., ill. személy. || d. (átvitt értelemben, választékos) Üres szemmel, tekintettel: semmibe néző, kifejezéstelen, semmiféle érzést nem mutató sz-mel, t-tel. Üres szemmel nézett maga elé, ahogy szokott, a tárgyakon át, az embereken át. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben, rosszalló) Tartalom, értelem, cél nélkül való <beszéd>. Üres beszéd, fecsegés, locsogás, szó, szavak, szólam. Oh vajha nem csak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! (Petőfi Sándor) Sok üres fecsegést fogunk ám itt még meghallgatni. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <állítás, beszéd>, amelynek tartalmát nem lehet komolyan venni. Üres bizonykodás, fenyegetés, fogadkozás, ígéret, kifogás, mentség. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <tevékenység, megnyilvánulás>, amelynek nincs igazi érzelmi tartalma. Üres mosoly, pátosz, udvariaskodás. Mellette vigyorgott … a takarékpénztári … igazgató, mindenfelé hintve, szórva … üres mosolyait. (Tolnai Lajos) Üres merengéséből felocsúdott. (Justh Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <szellemi alkotás>, amelyből a várt v. feltételezett tartalom hiányzik. Üres elmélet, könyv, mű, újság. || d. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan, aminek külső látszata mögött nincs semmi lényeges v. gyakorlati érték. Üres bürokratizmus, cím, formalizmus, kitüntetés, ünneplés. Megvetem, aki üres címek után szaladgál. (Tolnai Lajos) || e. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan, amiben nincs semmi, ami az ember szempontjából fontos, értékes, szép, ami tartalmat adna neki. Üres az élete, az ifjúsága; üres neki a világ. Oh már nem lesz üres vénségem, mert te velem vagy. (Vörösmarty Mihály) Mily unott, üres, Nyomasztó nékem e világi űzlet! (Arany János–Shakespeare-fordítás)
8. (régies) Vmitől üres: vmitől mentes. Megkívántatik az írónak, hogy … a lelket megzavaró aggodalmaktól üres légyen. (Csokonai Vitéz Mihály) Délszak boldog fiai … szép egök alatt minden gondtól üresen a legillatosb levegőt lélekzik. (Vörösmarty Mihály)
9. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Zengés nélkül való, tompán, kellemetlenül hangzó <hang>. Üres hang S tompa moraj volt még, de telibb és rettenetesb lőn Hirtelen. (Vörösmarty Mihály) || a. Üresen kong, cseng v. szól: <megütött üreges tárgy, edény> hangjával elárulja, hogy nincs benne semmi. Üresen kong a fazék, a hordó; üresen cseng a pohár. || b. Üresen kong: <ház, szoba, terem> üresen áll, van.
Szólás(ok): ld. csizma, dió, szalma. Közmondás(ok): üres kamarának bolond a gazdasszonya: nem lehet jó háztartást vezetni, jól gazdálkodni, ha nincs meg a hozzávaló.
Szóösszetétel(ek): légüres.
üresít; üresül.
