üzletember
üzletember [t-e] főnév
1. Az az ember, kül. férfi, aki üzletek kötésével hivatásszerűen foglalkozik, üzleti vállalkozásokban tevékenyen részt vesz. Élelmes, jó, kicsinyes, ravasz, rossz, született, tapasztalt, vérbeli üzletember. Kitűnő és fáradhatatlan üzletembernek bizonyult. (Kuncz Aladár) Üzletember vagyok, ami annyit tesz, hogy szeretek jól élni. (Karinthy Frigyes) || a. Kereskedő. Adolf nagykereskedő, üzletember; a leány színinövendék, s mostanában Adolf barátnője. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Haszonleső, anyagias felfogású ember. Nem orvos volt az, hanem üzletember!
üzletemberi.
