utolja
utolja [lj v. jj] főnév, személyragos (csak egyes szám 3. személyben) ..ját (választékos, irodalmi nyelvben)
Vminek az utója (1–3). Az utolját → járja. Június utoljának egyik szép csillagos, holdvilágos estéjén könnyű bricska gurult be a Görgey-portára. (Mikszáth Kálmán) A borítékon semmi; belül ezek a plajbásszal írt … szavak: „Tévedtünk tegnap; ez az utolja. Nem hiszem, hogy megérjem az éjszakát.” (Ambrus Zoltán) A levélnek az utolján osztán av vót, hogy a borbély ide költözött ebbe a városba. (Gárdonyi Géza)
