utódlás
utódlás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Vminek a birtoklásában, vmely tisztségben, vki utáni hatalomban való következés; az a tény, hogy vki utódként lép elődjének helyébe; kül. trónöröklés. → Egyetemes utódlás. Az utódlás kérdése, rendje. Az utódlás reményében híveket gyűjtött.
Szóösszetétel(ek): 1. utódlásrend; 2. trónutódlás.
utódlási.
