utánzás
utánzás főnév -t, -ok, -a
1. Az utánoz (1–4) igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit utánoznak. Élethű, lélektelen, szolgai, ügyes utánzás; állathangok utánzása; idegen divat utánzása; az előkelők szokásainak utánzása; vki beszédmódjának, járásának, kiejtésének, modorának, stílusának utánzása; színészek utánzása; a tanár utánzása; utánzásra érdemes, méltó. Az állatok részben utánzás által alkalmazkodnak környezetükhöz. A bankjegyek utánzását a törvény bünteti. Finom műérzéke észrevette a szolgai utánzást. (Kemény Zsigmond) || a. (rosszalló) Vmely idegen eszme, kül. műszaki, ipari v. művészeti ötlet, megoldás jogosulatlan átvétele, másolása. A szakszótár rendszerének utánzása. Gyártmányaink utánzása büntetés terhe alatt tilos. Egy meddő lélek, aki Utánzásból teng, s elkoptatott Tárgyak- s müvekből. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
2. (ritka, zene) Imitáció (3).
Szóösszetétel(ek): alakutánzás; hangutánzás.
utánzási.
