uraság
uraság főnév -ot, -a
1. (régies) Úri állapot, mód; vkinek úr(i) (mi)volta. Uraságra vágyik, jut. Bajjal jár az uraság. Jó dolog az uraság. Sokan kívánják az uraságot. Könnyű megszokni az uraságot. Uraságodtól megteheted, hogy eljössz. Azt hitte, a pénz, uraság boldogít. (Szigligeti Ede) Nem tudta egyszerre beletalálni magát a nagy uraságba. (Jókai Mór) De könnyebb is megtanulni az uraságot, mint a szegénységet. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies) Uralkodás, uralom, hatalom. Én uraságomat a nép közt osztám meg egyenlőn. (Vörösmarty Mihály) || b. (régies) Uraskodás. Vége az uraságnak.
2. (1945 előtt) (Előkelő) úr. Uraságok részére fenntartott hely; uraságoktól levetett: a) (tréfás) használt <ruha>; b) (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) nem új, mástól átvett, elkoptatott <ötlet>. Megérkeztek az uraságok. Hátul, a tisztelt asszonyság mellett egy … uraság látszik a szegletbe húzódva. (Jókai Mór) Madárijesztő, aki még az uraságoktól levetett, rongyos köpenyét is arra forgatja, amerre a szél fúj. (Kosztolányi Dezső) || a. (birtokos személyraggal) (régies, ma: tréfás) <Ilyen személy megszólításaként:> Uraságod, uraságtok, urasága. Hogy van uraságod? Már rég nem láttam uraságtokat. (szójárás, gúnyos) Uraságod talán idegen?: <tájékozatlanságra célzó kérdés>. Kérem, uraságod neve? (Arany János–Shakespeare-fordítás) Én nem áldozhatom fel hitelemet tekintetes uraságtok kívánatának. (Jókai Mór) Tetszik-e ismerni uraságodnak … az újabb nemzeti arcképcsarnokot? (Tolnai Lajos)
3. (1945 előtt) Vmely (nagyobb) földbirtok, uradalom birtokosa; földbirtokos, földesúr. Az új uraság beköltözött a kastélyba. Az uraság kenyerét ette. Az uraságot szolgálta. „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság…” (Petőfi Sándor) A vár későbbi urasága ezt a képet festeté a fülkébe. (Jókai Mór) De amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja. (Ady Endre) || a. (ritka, régies) (Föld)birtok, uradalom. Most ott lakik a maga uraságában. (Jókai Mór)
