uralom
uralom főnév uralmat, uralma
Általában a hatalom birtoklása vmely körben.
1. Politikai hatalom, ill. a hatalom gyakorlása; uralkodás. Alkotmányos, terrorisztikus, törvénytelen uralom; a bankárok uralma; a földesurak népelnyomó uralma; uralmon → van; átveszi az uralmat; uralmat gyakorol; magához ragadja, megszerzi az uralmat; megerősíti, megszilárdítja az uralmát; lerázza, megdönti, megingatja vkinek az uralmát; vkinek az uralma alatt áll, nyög; uralma alá hajt vkiket, vmit; felszabadul vkinek az uralma alól. Egyes személyek … uralomra vergődnek a többiek fölött. (Eötvös József) Vádollak … Vágyódásért a zsarnok uralomra. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben) Irányító erő, döntő szerep <a társadalom életében>. A finánctőke, a gépek, a pénz uralma.
3. (átvitt értelemben) Vminek az uralma: <a lelkiéletben> vmely képességnek, érzelemnek, indulatnak irányító ereje, döntő szerepe. Az akarat, az ész, a hangulat, az indulat, a szív uralma. A leányon keserű fájdalom vett erőt, amelynek uralma alatt bátran közeledett anyjához. (Justh Zsigmond)
4. (ritka) Vmely hatalom gyakorlásának ideje, tartama. Uralma alatt nagy események történtek.
Szóösszetétel(ek): egyeduralom; kényuralom; népuralom; nőuralom; osztályuralom; önkényuralom; parancsuralom; rémuralom; tekintélyuralom; terroruralom; világuralom.
uralmi.
