újszerű
újszerű [ë] melléknév -en [e] -bb
A megszokottól eltérő, eddig nem ismert, nem tapasztalt, tartalmi v. formai tekintetben – esetleg mindkét szempontból – vmi újat adó, újdonságot tartalmazó. Újszerű gondolatok; újszerű megoldással próbálkozik; újszerű verseket ír. Stílusa eredeti, érdekes, újszerű. Hősök száguldanak motorokon, | ujszerű fegyverek | csattognak zajtalan. (Szabó Lőrinc)
újszerűség.
