ugatás

Teljes szövegű keresés

ugatás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. Az ugat (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vmi ugat. A puli abbahagyta az ugatást. Szóláshasonlat(ok): belejön, mint kiskutya az ugatásba.  Kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját, a… csinos fiatal urat. (Mikszáth Kálmán) A kertben a kutya vad ugatásba, rohanásba kezd. (Gelléri Andor Endre) || a. Az így adott hang. A kutya, a róka ugatása. Egy komondor ugatása verte fel a csendet.  Azonban a kopók már futnak a hegyre, Viszhangzik az erdőn ugatások egyre. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, durva) Kellemetlen, közönséges, durva v. hiábavaló, üres beszéd. Elég már az ugatásból! Hagyd abba már az ugatást! Unom már az örökös ugatástokat!
Szóösszetétel(ek): ebugatás; kutyaugatás.
ugatási.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT