tű
tű főnév -t, -je [e], (elavult) tő
Általában fémből, kül. acélból készült, rendsz. csak egyik végén hegyes pálcika v. rudacska; alakja más-más, aszerint, hogy mire (varrásra, kézimunkához, vminek felfűzésére, odatűzésére) használják.
1. Varrásra használt ilyen eszköz, amelynek tompa végén a fonal befűzésére lyuk van; varrótű. → Zsákvarró tű; a tű foka ←; a tű hegye, lyuka; cérnát fűz a tűbe; → befűzi a tűt; tűt → nyel; nagyokat ölt a tűvel; megszúrta az ujját a tűvel; egy tűt érő v. ami egy tűt ér: aminek a legcsekélyebb értéke (is) van. Látlak… Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel, összeszúrt ujjal, gyerekinget öltve. (Kosztolányi Dezső) || a. Fonálnak v. más keskeny anyagnak vmibe való befűzésére haszn. ilyen eszköz. A dohányt tűvel fűzik fel.
2. Horgolótű, ill. kötőtű. Nullás, egyes, ötös tű. A tűről leesett egy szem. Öt tűvel köti a harisnyát.
3. Díszül v. ruhadarab rögzítésére haszn., gyak. értékes fémből készített, díszesen megmunkált ilyen tárgy, amelynek fejét esetleg drágakő v. gyöngy alkotja. → Rezgő tű. Egy drágaköves tű van a nyakkendőjében. Mellén aranyos tű ragyog. Brilliánssal díszített tűt vett a feleségének.
4. (ritka, bizalmas) Biztosítótű. || a. (ritka, bizalmas) Gombostű. A szabó próba után kiszedi a tűket a ruhából.
5. Karcolásra, lyukasztásra haszn. hegyes eszköz. A rézkarcot tűvel készítik.
6. Tűhöz hasonló alakú, különféle rendeltetésű eszköz v. alkatrész. A gramofon tűje. Tűt cserél. Új tűt tett a készülékbe. A kocsmáros ráengedi a nagy, régi gramofonra a tűt. (Gelléri Andor Endre) || a. (bizalmas) Injekciós tű. Már ha a tűt látja, fél. Az orvos kifőzi a tűket. A tanár most a második fecskendő tűjét döfi a szem mellé mélyen a bőrbe. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben) <Növényen> tűhöz hasonló alakú képződmény; tüske, tövis. A fenyő tűi: a fenyő tű alakú levelei. A bozót éles tűi fölsebezték a kezét.
8. (műszaki nyelv) Függőlegesen egymás mellé rakott rudakból álló gát egy-egy eleme.
Szólás(ok): (népies) átugorja még száz tű hosszát: <öregebb ember> jól mozog, még fiatalos erőben van; (népies) bejárta v. megjárta száz tű hosszát: nagy területet bejárt, rendsz. úgy, hogy hiába fáradt; tűkön ül v. áll: nyugtalanul, kínzó türelmetlenséggel várja vminek a kezdetét v. a végét; (túlzó) nem lehet egy tűt (sem) leejteni: nagyon sokan, összezsúfoltan vannak vhol; emberekkel, tömeggel nagyon zsúfolt, tömött vmely hely, helyiség, szabad tér; tűvé tesz vmit <pl. házat, udvart, várost> v. mindent tűvé tesz vmiért, vkiért: mindenütt aprólékos nagy gonddal keres (benne) vmit, vkit.
Szóösszetétel(ek): 1. tűárus; tűcsáp; tűfej; tűfok; tűhal; tűhegyes; tűhímzés; tűhossz; tűkopás; tűlyuk; tűöltés; tűtartó; tűvánkos; tűvédő; 2. biztosítótű; delejtű; dísztű; fűzőtű; gombostű; gyémánttű; hajtű; hidegtű; hímzőtű; horgolótű; iránytű; kalaptű; kötőtű; mágnestű; melltű; nyakkendőtű; oltótű; spékelőtű; varrótű.
