tréfás
tréfás melléknév -an, -abb
Olyan <személy>, aki szeret tréfálkozni, aki kedveli a tréfát; vicces, tréfacsináló. Tréfás ember. Végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A Visztulánál hajdan s ma is| Tréfás, dalos halászok ülnek. (Ady Endre) || a. Ilyen emberre jellemző. Tréfás kedv. Tréfás kedvében volt. Komoly dolgokról tréfásan beszél. Ilkát mindig udvariasan hazakísérte tőlünk is,… de tréfásan csúfondáros vagy ingerkedő volt vele szemben mások előtt. (Kaffka Margit)
2. Tréfát tartalmazó, mulattató, nevettető, humoros; vicces. Tréfás elbeszélés, mondóka, megjegyzés, műsor, ötletek, versike. A darab elég tréfás, színpadon mulattató is lehet. (Vörösmarty Mihály) Aristophanes… az attikai tréfás szellemnek… kifejezése. (Péterfy Jenő) Sajnos, ezzel az én szerepem véget ért, – hajtá meg magát tréfás ceremóniával. (Mikszáth Kálmán)
tréfásság.
