torony
torony főnév tornyot, tornya
1. Viszonylag kis alapokon nyugvó, magasba nyúló, karcsú, más épületekhez hozzáépített, külön álló építmény. Csillagászati torony: → elefántcsont torony; a torony rózsája ←; torony süvege ←. Fent a dombon hatalmas fenyőfák között a Kopereczky ódon kastély… manzárd fedelével, zöld zsalus ablakaival és kiülő tornyával. (Mikszáth Kálmán) Ágyamból látni lehet a büszke aranykupolás tornyot. (Karinthy Frigyes) || a. Kül. vmely templom épületéhez tartozó, rendsz. a harang helyéül emelt ilyen építmény; templomtorony. Torony iránt ←. A templomra is milyen szép sugár tornyot húztak pléhfedéllel! (Mikszáth Kálmán) A nyájas szerzetes vezette az utat | a toronyhoz, amely büszkén szökell a légbe. (Babits Mihály) || a. Várakon, kastélyokon főleg kilátóként, őrhelyként haszn. hasonló alakú építmény. Nyolc századoknak vérzivatara közt | Rongált Budának tornyai állanak. (Berzsenyi Dániel) [Murány] Tornyai sötéten merednek a falon. Vár és szikla egy óriási rom. (Arany János) || a. (hajózás, katonaság) Parancsnoki torony: <hadihajó parancsnoki hídján> páncélozott, henger formájú fülke, ütközetben a parancsnok tartózkodási helye.
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely anyagból, tárgyból kis alapra (igen) magasan rakott csomó, halom. Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk. (Juhász Gyula) A nádat levágták és nagy toronyba rakták. (Móricz Zsigmond)
3. (elavulóban) <Sakkjátékban:> bástya (3). Toronnyal lép.
Szóösszetétel(ek): 1. toronyablak; toronyajtó; toronyboltozat; toronybörtön; toronycsúcs; toronyépítés; toronyerkély; toronyfedél; toronyfrizura; toronygomb; toronyhegy; toronykulcs; toronypárkány; toronyugró; 2. antennatorony; figyelőtorony; fúrótorony; harangtorony; hústorony; kilátótorony; úrtorony; páncéltorony; templomtorony; ugrótorony; vártorony; világítótorony; víztorony.
