tolmács
tolmács főnév -ot, -a
1. Az a személy, aki foglalkozásszerűen v. alkalmi megbízása alapján különböző nyelvű személyek között az elhangzott beszéd azonnali lefordításával az érintkezést lehetővé teszi. Hiteles, megbízható tolmács; tolmács útján érintkeznek; tolmács segítségével elmond vmit; tolmács kell vmihez; tolmácsot ad mellé. A tolmács Szulejmán pasa volt,… aki surján legény korában került a magyar földről a törökök közé. (Gárdonyi Géza) A tolmácsot egyre jobban idegesítette a vádlott. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Más, ill. saját gondolatának v. érzelmének kifejezője, szavainak közvetítője. Igen jó tolmács tudnék lenni ön és szerelme közt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Szép kék szemei voltak. Egésze hű tolmácsai annak a léleknek, ami egy ilyen gyermekalakban lakik. (Jókai Mór) || a. (sajtónyelvi, választékos) Szószóló, védelmező. A nép kívánságainak, panaszainak tolmácsa volt.
Szóösszetétel(ek): tolmácsfülke; tolmácshad.
tolmácsi.
