tető
tető [e] főnév -t, teteje [e-e-e] v. (ritka) tetője [e-e]
1. Épületnek az a szilárdan, rendsz. gerendákra épített része, amely az egész épületet befedi. Cserepes, lapos tető; → nyitott tető; üvegezett, zsindelyes, zsúpos tető; a ház, a templom, a torony teteje; tető alá hoz: (átvitt értelemben is) sikerül vmit létrehoznia, megvalósítania v. hosszabb munkával bejeznie; tető alá kerül: a) vmely épület felépül; b) (átvitt értelemben) vmi sikeresen befejeződik, egészen elkészül; tetőt → fed, tetőt → szeg. Egyszerű házacska volt, igen ócska s mindenfelé csorgó tetővel. (Móricz Zsigmond) Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, | Páris tetői fénylenek. (Radnóti Miklós) Sok háznak… korhadó nád a teteje, másoké zsindely vagy cserép, akad egy-két eternitpala tető is. (Nagy Lajos)
2. Vminek a teteje: vminek a fedőlapja, ill. az a része, amely felülről határolja, befedi, lezárja, borítja. Az asztal, a láda, a szekrény teteje. A vasúti kocsi tetején utazott. Intésére az apródok megnyitották a ládák tetejét. (Gárdonyi Géza) Elengedte a szivaros doboz tetejét: lecsappant. (Gelléri Andor Endre)
3. <Hegynek, dombnak> legfelső, viszonylag lapos része. A domb, a hegy teteje; felér a tetőre. Messze sötétedik már a Ság teteje. (Berzsenyi Dániel) Már hó takará el a bérci tetőt… (Petőfi Sándor) Felhők borongnak a magas bérc tetején. (Tompa Mihály) Egy pillanat és megindul a hely: A büszke tető ráncos népe Bevágódik a semmiségbe. (Ady Endre) || a. Vminek a teteje: vminek a legfelső része, csúcsa. A fa, a fej, a fűszál teteje; a → feje tetejére állít vmit; ha a → feje tetejére áll is. Magas a nyárfa teteje, Sárgul, hervad a levele. (népköltés) Hegyen ülök, búsan nézek le róla, Mint a boglya tetejéről a gólya. (Petőfi Sándor) || b. (régies) Fejtető. Tarka, harisnyás báb – tetején nagy toll van – Az inas. (Arany János) || c. Tetőtől talpig: a) vkinek fejétől a lábáig. Tetőtől talpig végignéz rajta. Tetőtől talpig sebek borítják. Fel akartam kelni ültömből, és nem bírtam. Elzsibbadtam tetőtül talpig. (Petőfi Sándor) Nézi… tetőtül talpig. Mélyen bétekint szemébe. (Vajda János) b) (átvitt értelemben) minden ízében, egész valójában, egész egyéniségében. Tetőtől talpig becsületes; tetőtől talpig férfi. Kipróbálta… a menyét, s úgy találta, hogy az tetőtől talpig angyal. (Jókai Mór) Kegyelemed, úgy látszik, alaposan ösmeri a falut, tetőtől talpig. (Mikszáth Kálmán)
4. (birtokos személyraggal és rendsz. határozóraggal) Vmely folyadéknak felső szinte, felülete. A víz tetején úszkáló fadarabok. A leves tetején zsír úszik. Ujjnyi vastag volt a tetején az a sárga zsír… (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Vminek a teteje: vmely tulajdonság megdöbbentőnek v. felháborítónak tetsző legfelső mértéke. Ez már a pimaszság teteje! Ez a teteje mindennek!: ennél felháborítóbb dolog már el sem képzelhető!
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Nincs (semmi), ill. (ritka) van teteje: nincs (semmi), ill. van értelme. Nincs semmi teteje, hogy tovább is beszéljünk róla. No látja, barátom – csak a totális vizsgálatnak van teteje! (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. tetőberendezés; tetőcsúcs; tetődísz; tetőgerenda; tetőhajlás; tetőjavítás; tetőkert; tetőlétra; tetőlyuk; tetőmű; tetőpala; tetőpárkány; tetőrügy; tetőszigetelés; tetőtaraj; tetőtűz; tetőülés; tetőváz; tetővonal; 2. autótető; cseréptető; dombtető; szalmatető; toronytető; üvegtető; zsindelytető.
tetejű; tetős; tetőtlen.
