tétlenség
tétlenség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Tétlen állapot; tevékenység hiánya; semmittevés, veszteglés. Álmos, kényszerű, lomha, lusta, tespedő tétlenség. Tétlenségre kárhoztat vkit. Az állandó tétlenség káros az ember kedélyére. A gyászoló özvegy tétlenségbe merült. Nem a tettek terén fogok hát, Mint egy csillag, lehullani? | Megfojtanak majd a tétlenség Lomhán ölelő karjai? (Petőfi Sándor) Mindennél jobban fájt az, hogy a minisztériumban tétlenségre kárhoztatták. (Kosztolányi Dezső) Ebben a tétlenségben még megőrülök! (Gelléri Andor Endre)
