távirat
távirat [v-i] főnév -ot, -a
Általában rövid közlés, amelyet elektromos úton, távíró készülék, telefon v. rádió útján a posta megfelelő szerve közvetít a feladótól a címzetthez; sürgöny. Köszönő, sürgős, üdvözlő, tiltakozó távirat; táviratot küld vkinek; táviratot felad, közvetít. Táviratban értesítette a családot. Szerencsekívánatait táviratban tolmácsolta. A táviratot a főpostán adta fel. A táviratot telefonon diktálta. Mult századok, holt nemzedékek Szerelme, mint egy távirat,… dalomban élnek. (Vajda János) A táviratot délben 11 óra 40 perckor továbbították. (Móricz Zsigmond) || a. Az a papírlap, amely az ilyen közlés szövegét tartalmazza. A küldönc kézbesíti a táviratot. Az elnök felolvasta az üdvözlő távirat szövegét. Rejtjeles táviratban felelt.
Szóösszetétel(ek): 1. távirat-kézbesítő; távirat-kihordó; táviratszöveg; 2. dísztávirat; képtávirat; rádiótávirat; szikratávirat; választávirat.
távirati; táviratos.
