tavasz
tavasz főnév -t, -ok, -a
1. A természet újjáéledésének, a nyárba való átmenetnek az évszaka; nálunk március, április, május hava. Az idei, a múlt, a jövő tavasz; beköszönt, ébred a tavasz; tavasz elején, végén; tavasz idején, tavaszkor v. tavasszal; → kora tavasszal; jól benne vagyunk a tavaszban; ezen a tavaszon; tavaszra → kelve; kora tavasztól késő őszig. Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt. (Berzsenyi Dániel) Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor) Künn, a mezőkön harsog a Tavasz. (Ady Endre) Nézd a rétet, a | nagy fényt, a Feltámadást! … Tavasza | jött újra a földednek: nézd, a nép | dolgozik, szépűl város és vidék. (Szabó Lőrinc) || a. (csillagászat) <Az északi féltekén> az az évszak, amely a március 21-i napéjegyenlőségtől a június 21-i napfordulóig tart. || b. Az elmúlt v. az ez után következő ilyen évszak. (A) tavaszkor, tavasz óta történt. (A) tavaszra várható. Most tél van s szegény mag-magam… Rendeltetés hitével Őrzöm meg tavaszra. (Ady Endre) Tavaszra megszületett az első leánygyermekem. (Kaffka Margit)
2. Az erre az évszakra nálunk jellemző enyhe, melegedő idő, időjárás. Meleg, napsugaras, virágos, zsendülő tavasz; késő, korai, rövid tavasz; a tavasz nyílása ←; → nyílik a tavasz. Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon: Ha a tavaszt élvezi, Nézvén langy egét, Bánatát is felveszi, Mint szemüvegét. (Tóth Árpád) Soha nincs tavaszunk: a tél után azonnal következik a kánikula. (Kosztolányi Dezső) Olvad a hó, tavasz akar lenni. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, költői) <Az egyes ember v. az emberiség életében> a fiatalság, a forrongó érzések időszaka. A tavasz ébredése ←; az élet tavaszán: fiatal korban; a szerelem tavasza; túl van élete tavaszán. Maga is [= Opor] az élet legszebb tavaszában Nagy magyar gavallért mutat formájában. (Csokonai Vitéz Mihály) Itt benn vagyok a férfikor nyarában. Az ifjuságnak elünt tavasza. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Népek tavasza: 1848, az európai polgári forradalmak éve.
4. (számnévi jelzővel) (népies) <idő, kül. életkor számításban:> év. Sok tavaszt → látott. Már sok tavaszt megért. Camomilla nagysága ötvenedik tavaszán nyíló szépség. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): tavaszárpa; tavaszcsalogató; tavaszéj; tavaszest; tavaszfelhő; tavaszhírnök; tavaszillat; tavasznap; tavaszautó; tavaszünnep; tavaszvárás.
tavaszos.
