tartály
tartály főnév -t, -ok, -a
Folyékony v. légnemű anyagok tárolására való, rendsz. vaslemezekből ritk. betonból készített nagy űrtartalmú edény. Biztonsági, fokbeosztású, föld alatti, ledobható, vízszintes tartály. A tartály befogadó képessége 4000 liter. Az elhasznált olaj a gép alján elhelyezett tartályba csepeg. A repülők tartályokban vittek magukkal oxigént és üzemanyagot. || a. (szövőipar) <Kártológépen> kannaszerű alkatrész, amelybe az előfonal v. a szalag jut be.
Szóösszetétel(ek): benzintartály; gáztartály; víztartály.
