tuszkol
tuszkol tárgyas ige -t, -jon
1. <Személyt, (ritka) háziállatot> taszigálva, lökdösve és unszoló szavakkal menésre ösztönöz, tessékel, vhová menni kényszerít. Az ajtó felé tuszkol vkit; előre, kifelé tuszkol. Az istállóba tuszkolta a kecskét. Körülfogták, s a börtönbe akarták tuszkolni. (Kuncz Aladár) Megfogták a karom, s az öltöző felé akartak tuszkolni. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka) Rábeszéléssel elfogadtat, ráerőszakol, rátukmál vkire vmit. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tuszkol. Amiben látták, hogy szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták ránk. (Jókai Mór)
Igekötős igék: áttuszkol; betuszkol; eltuszkol; előretuszkol; feltuszkol; kituszkol; letuszkol; rátuszkol; visszatuszkol.
tuszkolás; tuszkoló; tuszkolt.
