tusakodik
tusakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, jék (-jon)
1. (régies) Harcol, küzd, vív vkivel, vmivel, rendsz. fegyverrel. Három krími tatár szaladoz tusakodva. (Vörösmarty Mihály) Holnap reggel fog a derék vitéz, Doria Bálint megvívni… felesége jó nevéért; életre-halálra fognak tusakodni. (Jókai Mór) || a. Ellenfelét átnyalábolva, ide-oda rángatva, huzakodva küzd, birkózik. Ököllel, vállvetve tusakodik. Pár percig tusakodtak, aztán az egyik leteperte a másikat. Éneklém ezeket nagy keseredett szűvel,… Tusakodván ördöggel. (Balassi Bálint) || b. <Több állat> szarvával öklelődik. Bikák, kosok tusakodtak.
2. (átvitt értelemben, választékos) (Vmely kellemetlenség, baj, gondolat, érzés ellen> nagy erővel küzd. Tusakodik vmivel v. vmi ellen; tusakodik a megismert igazsággal v. a megismert igazság ellen: a) (vallásügy) vmely megismert hitigazságot tagad; b) (választékos) noha már látja, hogy ellenfelének igaza van, még mindig a saját véleménye mellett kardoskodik. Tusakodjunk mi is egy erővel a ránk tódult akadályok ellen. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) Önmagával küzd, vívódik, tépelődik, töpreng, hogy elhatározásra jusson. Magában tusakodik; lelkiismeretével tusakodik. Egész nap tusakodott, elfogadja-e az ajánlatot, vagy sem. Magamat sokszor kerestem, s magammal sokszor tusakodtam. (Karinthy Frigyes)
tusakodás; tusakodó.
