türkiz
türkiz főnév -t -ek, -e [ë, e], (régies) türkisz
1. (ásványtan) Világoskék v. zöldeskék színű, átlátszatlan, csiszolva gyenge üvegfényű ásvány.
2. Ebből csiszolt féldrágakő. Szép türkiz van a gyűrűjében. Amulettje türkizből van. Türkizzel ékesített nyaklánc. Nézd, milyen gyönyörű billikom, mekkora türkizek benne! (Jókai Mór) Hogy csillogtak a rubinok, smaragdok, türkizek e nő csodálatos fehér kezén. (Krúdy Gyula)
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, költői) Ennek színéhez hasonló v. erre emlékeztető. Selyem felhői. sáppadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): türkizkék; türkizzöld.
türkizes.
