turkál
turkál ige -t, -jon
1. tárgyas <A földet> huzamosabb ideig itt is, ott is túrja. A disznó turkálja a földet. A faeke nem fordítja meg, csak turkálja a földet. Régi szertartásból a fövenyet bottal Turkálja, hogy nincs-e tőr vagy hurok ottan? (Arany János) A földet összevissza turkálták, hogy a bástya alá lyukat szerezzenek. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) A réten turkál a disznó. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Turkál vmit v. vmiben: <személy> a földet több ízben v. huzamosabb időn át ássa, kapálja, szántja, boronálja. A föld nem akart hozni itt is csak fát…, de az emberek kényszerítették, turkálták, piszkálták. (Mikszáth Kálmán) [A földet] szerette, ebben turkált, ezzel pepecselt. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (gyak. rosszalló) Vmiben v. vmi között: finnyáskodva piszkál, válogat benne, anélkül, hogy igazán választani v. venni akarna belőle. Csak turkál az ételben, de nem eszik. Az öregebb bankóban… csak úgy turkált, mint a szemétben. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (gyak. rosszalló) <Ételt> kelletlenül, fitymálva bökdös. Beteg ez a gyerek, csak turkálja az ételt.
3. tárgyas (gyak. rosszalló) Vmiben v. vmi között turkál: túrva kutat, keresgél vhol. Turkál a régi folyóiratokban, a könyvszekrényben, a limlom között, a táskájában; (bizalmas) turkál az orrában: ujjával többször az orrába nyúl. [A tarisznyában] elkezde… könyökig turkálni. (Jókai Mór) Egy jó fél óráig turkált fent a Münczné limlomjai közt. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, rosszalló) Turkál vmiben: illetéktelenül foglalkozik vele. Más ügyeiben turkál.
Igekötős igék: beleturkál; felturkál; kiturkál; összeturkál; széjjelturkál; szétturkál.
turkálás; turkáló.
