türelmetlen
türelmetlen [e-e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely természeténél fogva ingerlékeny, nyugtalan, aki, amely vmely kellemetlen helyzetben türelmét veszti. Türelmetlen beteg; türelmetlen kezd lenni; türelmetlenné tesz vkit. Ne légy türelmetlen! A közönség türelmetlen. Türelmetlenül várja elutazása napját. Olyan türelmetlen volt, hogy azt a félórát sem akarta kivárni, amíg az álom természetes módján zárja le pilláit. (Hunyady Sándor)
2. Ilyen személyre, csoportra jellemző <magatartás>. Türelmetlen topogás, várakozás. A szemében… sokszor láttam a türelmetlen,… szinte gyűlölködő kívánást. (Kaffka Margit)
3. Olyan <hatalmi tényező>, amely vmely intézmény, felekezet, politikai irányzat iránt nem tanúsít türelmet, munkáját akadályozza, terjedését gátolja, iránta nem megértő, nem engedékeny. A hugenottákkal szemben türelmetlen francia uralkodók.
II. határozószó (irodalmi nyelvben) Türelmetlenül. Toldi meg, a kobzost várva türelmetlen, Maga is épen nyár vala készületben. (Arany János) Már napok óta haragosan, türelmetlen bőgött [az óceán]. (Babits Mihály)
