túr [3]
túr [3] főnév -t, -ok, -ja, (régies írva: tour is)
Általában körfordulat, forduló.
1. (régies, ma finomkodó) <Táncban> a táncterem egyszeri körültáncolása; egy forduló. Kérem egy túrra. Ezt a túrt nekem ígérte. Adósom egy túrral. Kacér jókedvvel osztogatta túrjait. (Herczeg Ferenc) || a. (elavult) Társas tánc. Beállt a túrba.
2. (játék) <Kártyában rendsz. a játék befejezésekor> annyi játszma együtt, ahány játékos van, úgy, hogy az osztás sora mindenkire egyszer rákerüljön; kör. Utolsó túr. Osztanak még egy túrt. A postamester … tour-okat kért, s végét vetette az érdekes mulatságnak [= a tarokkozásnak]. (Jókai Mór) || a. (játék) Általában <szerencsejátékban> a játéknak az a szakasza, amelyben a bankadásban mindenki sorra kerül egyszer. Az első tourban kivetették a kockán a kasszát. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Versenyben> menet, forduló, a pályának egy szakaszán megtett fordulat. Az első túrban vezetett.
