tűr [1]
tűr [1] ige -t, -jön
1. tárgyas <Testi, lelki szenvedést, ezzel járó hatást, állapotot> külső visszahatás nélkül, ill. ezt akaratával elfojtva visel, érvényesülni hagy. Szó nélkül tűri a szidalmazást. Szisszenés nélkül tűri, hogy a fogát húzzák. Fogcsikorgatva tűri a megaláztatást. Nem bírja tovább tűrni a szörnyű szenvedést. Némán tűrte a sértést. Tűrd békességgel e kínt! Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, | Azzal álla boszút, hogy [a csúfolódást] csak fel sem vette. (Arany János) S a fogát összeszorítva tűri, hogy a borbély árnikával [= az árnyéka nevű gyógynövény nedvével] mossa az iszonyú sebet a lábán. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Vmely rá v. ellene irányuló cselekvést> a szokás v. a várakozás ellenére ellenvetés, tiltakozás, visszahatás nélkül enged, hagy, elnéz. Tűri, hogy ölelgessék. A malac boldogan tűri, ha vakargatják. Bambán tűri, hogy fölesznek előle mindent. A szegény kis ürge Egy darabig tűrte [hogy vizet öntsenek az ürgelyukba]. (Petőfi Sándor) || b. (tárgy nélkül is) (választékos) Általában elvisel. Tűrj, halhatatlan lélek! Eljő | Néked is a kiszabott idő; tűrj. (Bacsányi János) Még kevésbé tűrhetném sorsomat, szerencsétlennek tudva téged és a leányt. (Mikszáth Kálmán)
2. Vki tűr vmit: vkinek az a tulajdonsága, hogy vmely szenvedést jelentő fizikai hatást (jól) bír, áll; szervezete erejével ellen tud állni neki. Az edzett ember jól tűri a hideget, meleget. Az éhséget még csak tűri, de a szomjúságot nem. || a. Vmi tűr vmit: növénynek az a tulajdonsága, hogy bizonyos, általában kedvezőtlen életkörülményt, pl. rossz talajt, éghajlatot stb. – más egyedekkel v. fajtákkal ellentétben – káros következmény nélkül bír, visel; megél benne v. rajta. Némely növény jól tűri a szikes talajt, a hűvös éghajlatot. Olyan fajtát akart ültetni, amely tűri a hőséget, a nedvességet. A kaktuszfélék igen jól tűrik a sivatagi, forró égövi éghajlatot is.
3. tárgyas (rendsz. tagadó mondatban) Vmi tűr vmit: <lényegénél v. anyagi természeténél fogva> lehet vmit (kül. vmely cselekvést, eljárást) vele kapcs. v. rajta alkalmazni. Nem tűri a → nyomdafestéket; nem tűr halasztást, haladékot: <ügy, dolog> gyors, haladéktalan elintézést kíván; nem tűr késedelmet ←. Az új műszer még a rázást is jól tűri. A szövet nem tűri a mosást. A lágyszívűség a kardhoz nem illik, Nagy bizományod nem tűr közbeszólást. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Olyan, dologban jártunk, amely nem tűrt halasztást. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyatlan Türelmet tanúsít, türelemmel van, kivár. Tűrj még néhány napot! Mindig csak tűrni, tűrni? Türj békességgel, ezt papolta az | apáturunk is sokszor… úgy de tömve volt magának | a gyomra. (Katona József) Toldi tűr azonban, bárha nem békével; birkozik nagy lelke fellázadt dühével. (Arany János) Boldog, ki tűr és megbocsát. (Reviczky Gyula)
5. tárgyas <Vmely káros, helytelen állapotot, eljárást, körülményt> enged, hagy, hogy legyen, érvényesüljön, előforduljon; nem tesz ellene semmit (pedig kötelessége volna v. elvárná tőle az ember). Tűri a fegyelmezetlenséget, a lazaságot, a garázdálkodást; tűri a gyerek rendetlenkedését. S … te tűröd e szájaskodást? nincs kardod torkára fojtani? (Szigligeti Ede) Tűrte a támadásokat, mint a város legtöbb közpályán mozgó embere. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (tagadó alakban) Nem tűri: határozott, erélyes magatartásával nem hajlandó elfogadni, elnézni, hagyni <vmely helytelen, káros állapotot, körülményt, eljárást>. Ezt nem tűröm tovább: elég volt belőle; intézkedem, követetem, hogy megszűnjék, megváltozzék a dolog. Nem tűr a házában piszkot. Nem tűr semmi szabálytalanságot. Hah utálat förtelem, Nem! tovább nem tűrhetem. (Vörösmarty Mihály) Pogány jő? hah! nem tűrhetem. (Czuczor Gergely)
6. tárgyas (tagadó alakban) Nem tűr vmit: ellene irányuló, vele kapcs. tevékenységet, állásfoglalást <gőgből, szeszélyből, érzékenységből> eleve visszautasít, nem hajlandó elfogadni. Nem tűr ellentmondást; nem tűri a kritikát.
7. tárgyas (rendsz. tagadó alakban) Nem tűr vkit, vmit vhol: vkinek, vminek a jelenlétét, ottlétét adandó alkalommal megszünteti, nem hagyja, nem engedi, hogy ott legyen. Nem tűrték maguk közt. A gyerek nem tűri magán a takarót. Nem tűr maga mellett senkit. Nem tűri a zablát (a szájában). A gróf nem tűrte a házban a macskát. (Gárdonyi Géza)
8. tárgyas (bizalmas) Különösebb szeretet és gyűlölet nélkül, vmelyes fegyelmezettséggel elvisel. Éppen csak hogy tűrik egymást. Nem kell neki, de tűri. || a. tárgyas (rendsz. ható alakban) (régies) Tűrheti: szível, kedvel vkit, vmit. Egy athenéi hölgy szeretve kerget Egy gőgös ifjat ki nem türheti. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: eltűr; megtűr; végigtűr.
tűrő; tűrt.
