tünet
tünet [e] főnév -et, -e [ë e]
1. (többnyire többes számban) Vmely folyamat, állapot, jelenség észlelhető külső jele, megnyilvánulása, amelynek alapján a kérdéses folyamat, állapot, jelenség bizonyos v. valószínű meglétére, ill. bekövetkeztére lehet következtetni. A gazdasági válság, a fellendülés tünetei; az öregkor tünetei. Már az aggkori tünetek. igen erősen kiütköztek rajta. (Móricz Zsigmond) || a. (többnyire többes számban) (orvostudomány) Az egészséges, rendes állapottól való eltérésnek, betegségnek észlelhető, külső jelekben való megnyilvánulása. A tífusz tünetei. Vannak tünetek, amelyek jellemzők valamely betegségre. Mérgezési tünetek mutatkoznak. Az elmebaj megállapításához a tudomány előtt ismeretes, meghatározott tünetek szükségesek. (Ambrus Zoltán) Két évvel ezelőtt a delirium tremens [= alkoholmérgezés] kétségtelen tünetei mutatkoztak rajta. (Kosztolányi Dezső)
2. (elavult, költői) Tünemény, jelenség. A tündér hirtelen elvész, Hirtelenebb a szellőnél s árnyéki tünetnél. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. tünetmentes; tünettan; 2. kortünet; kórtünet.
tünetes; tünetű.
