tündökletes
tündökletes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, költői)
Olyan, aki, ami tündöklik; tündöklő, ragyogó, csillogó. Tündökletes arccal Szép hölgy jön eléd. (Vörösmarty Mihály) És hozzátok megyek, S tekintek szerteszét: Nem látom-e szemed Tündökletes egét? (Petőfi Sándor) Megállnak egy szép téres mezőn,… aranyrácsos kapu előtt. No, tündökletes szép kapu. (Gárdonyi Géza)
tündökletesség.
