túlvilági
túlvilági melléknév -an
1. (vallásügy, irodalmi nyelvben) <Vallási elképzelésben:> a túlvilágból való; a létezőnek képzelt túlvilágban élő, oda tartozó, ott lefolyó, arra vonatkozó, az ottanihoz hasonló. Túlvilági élet, jelenség. [Kölcsey] Szava tompa,… mint egy síri hang,… ökölbe szorítva jobbját emelve … úgy állott, mint egy túlvilági lény. (Kossuth Lajos) De mily hang ez, mily túlvilági hang, Mely bévegyűl a habzugás közé? (Petőfi Sándor) Ha van túlvilági élet, akkor a kétszer kettő ott is négy. (Mikszáth Kálmán) Tátott szájjal ámult A túlvilági tündöklő csodákra, Az arany és ezüst barokk mennyország Szentjeire és angyalaira. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) A megszokottnál megjelenésében, minőségében, mértékében szebbnek látott, szebbnek érzett, szebbnek elképzelt; átszellemült, éteri. Túlvilági álom, arc, boldogság, dal, erő, fény, gyönyör, lény. Képzeljetek magatoknak egy túlvilági szépséget, aminőt az oltárképre festenek … (Jókai Mór)
