túltesz
túltesz ige (csak határozóval)
1. tárgyatlan Túltesz vkin, vmin (vmiben): a) <ember, állat, gép> többet teljesít vkinél, vminél, v. jobban, különbül, ügyesebben végez nála vmit. Ha versenyzünk, mindig túlteszek rajta: b) <élőlény v. dolog vmely sajátságát tekintve> különb, kiválóbb nála; felülmúlja. Ügyességben túltesz mindnyájunkon. Ravaszságban a róka minden állaton túltesz. Szeme-ragyogása a kövekén túltesz. (Arany János) Ő neki adatott meg … az a különös talentum, hogy … túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján. (Mikszáth Kálmán)
2. Túlteszi magát vmin: a) <öntudatosságból, jobb meggyőződésből, ill. könnyelműségből, felületességből> vmely törvényt, szabályt, elvet, mellőz, nem vesz figyelembe, nem igazodik hozzá. Túlteszi magát az avult felfogáson. Túlteszi magát az illem és lovagiasság bolondos törvényein. (Jókai Mór) Túlteszi magát bizonyos korlátokon. (Gyulai Pál); b) vmely, rendsz. kellemetlen érzelmi hatású dolog felett napirendre tér, magát fegyelmezve, magán erőt véve nem törődik vele többet, nem foglalkozik vele tovább. Nagy csalódás érte, de sikerült túltennie magát rajta.
3. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Vmi térbeli dolgon keresztül azon túl levő területre juttat vkit. Túlteszi magát vmin: igyekezve átjut rajta. Apád birodalmán reggelig túlteszlek. (Arany János) Rohantam a kapunak, s egy perc alatt túltettem rajta magamat. (Jókai Mór)
túltevés; túltevő.
