túlterhel
túlterhel tárgyas ige
1. <Szállító- v. tartóeszközt, tartó szerkezeti részt> teherbírásának határán felül megterhel. A polcot úgy túlterhelte nehéz holmival, hogy majdnem leszakadt. Vigyázni kell a gyümölcsfákra, nehogy egy-egy bő termés túlterhelje őket. Az épület tetőszerkezete túl van terhelve. [Egy csónak] túl lévén málhával terhelve…, szemünk láttára süllyedt el. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Embert, állatot, vmely szervet, gépet, műszert munkával, feladattal> teljesítő képességén felül megterhel. Túlterheli a gyomrát. A tanár ne terhelje túl a gyermekeket. Még az igavonó barmot sem szabad munkával túlterhelni. Túl van terhelve a közönség előfizetésekkel. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalomtudomány, művészettörténet) <Képzőművészeti v. irodalmi alkotást motívumokkal v. díszítőelemekkel> nagyon megterhel, ezeket a kelleténél többször v. zsúfoltan v. az ízlés, a hatás rovására alkalmazza. A barokk ízlés az épületeket túlterhelte díszítményekkel. A színművet az író ne terhelje túl epizódokkal. A szónok túlterhelte beszédét szóvirágokkal. [Zrínyi] óvakodott… túlterhelni eposzát csodással [= csodás elemekkel]. (Arany János)
túlterhelő; túlterhelt; túlterheltet.
