tülök
tülök főnév tülköt, tülke [e]
1. (állattan) A homlokcsont kinövéséből és az azt burkoló szarutokból álló képződmény a kérődzők egyik csoportjához tartozó állatok (Bovidae) fején.
2. Szarvasmarha szarvából készített kezdetleges fúvóhangszer. A kanász megfújja a tülköt. Hangos erdőn nagy vadászat: Száz tülök szól, hajt az eb s pór. (Arany János)
3. <Közlekedési eszközön, kül. hajón, gépkocsin> kürt, duda. Kezével gépiesen meg-megszorította a gumilabdát, s a tülök elbődült. (Nagy Lajos)
4. (elavult) Szarvasmarha szarvából készült ivó, ill. sótartó v. lőportartó edény.
5. (elavult) Kaszák tartására szarvasmarha szarvából készült tok.
Szóösszetétel(ek): tülökhang; tülökorr; tülökszarv; tülökszó.
tülkös.
