túlkiabál
túlkiabál tárgyas ige
Túlkiabál vmit, vkit: úgy kiabál, hogy vmilyen hangforrásnál, személynél erősebb hangot hallat, annak hangját a maga erősebb hangjával elnyomja, felülmúlja. Túlkiabálta a szónokot, a vízesést. Mind az öten azon versenyeznek, hogy egymást túlkiabálják. (Jókai Mór) Máté György pedig túlkiabálta Deák Balázst. (Mikszáth Kálmán)
túlkiabálás; túlkiabáló.
